EKÁER számMint azt a cikk első részében hangsúlyoztam, a hazai hatóságok által sikersztoriként kommunikált EKÁER szám bevezetése és a rendszer következményei egyre több adóalanynak jelentenek nehézséget, és nem csupán a növekvő adminisztráció, illetve az emiatt növekvő bérköltségek miatt.

Ki fizeti meg a bírságot?

Az általunk ismert EKÁER ellenőrzések során szinte az esetek 100%-ában feltárt valamilyen hiányosságot az adóhatóság. Elsőre talán egyértelműnek tűnik, hogy kinek kellene megfizetnie a felmerülő bírságokat, ugyanakkor előfordulnak esetek, amelyekben a jelentésre kötelezett és az áruk tényleges tulajdonosának személye elválik.

A bérmunkát végző magyar cégek – akik nem az áru tényleges tulajdonosai – EU-n belüli egyéb célú behozatal címén EKÁER bejelentésre és EKÁER szám megkérésére kötelesek, mint átvevők, és emiatt olyan bírság kockázattal szembesülnek, ami sokszor egyáltalán nem áll arányban az elvégzett bérmunka értékével (a termékek értéke, melyeken a bérmunkáztató cégek dolgoznak, sokszorosan meghaladhatja a szolgáltatás értékét).

Ezenkívül, ha a további jogkövetkezményeket gyakorolva a NAV lefoglalja az árukat, ez a szankció a tényleges tulajdonost sújtja, aki nem is kötelezett a bejelentés megtételére (azaz jól látható módon több szálra bomlik a bejelentésre kötelezett és a szankcionálható társaság megállapításának kérdése). Nehezen elképzelhető egy olyan büntetés alkotmányosságának és arányosságának igazolása, ami azokat sújtja és tekinti igazolatlan eredetű árukkal rendelkezőnek, akik csak a bejelentést kell, hogy megtegyék, de nem is tulajdonosai a termékeknek. Mindezek alapján javasoltuk a Nemzetgazdasági Minisztérium felé a mulasztási bírság szabályának átgondolását azokra az esetekre is gondolva, ahol a termékek tulajdonjogát nem szerzik meg a szállításban / bérmunkában / egyéb célú behozatalban szereplő, bejelentésre kötelezett adóalanyok. A szankciók rendszerének differenciáltnak kellene lennie, attól függően, hogy a be nem jelentett áru tulajdonosa vagy más személy (pl. a bérmunkát végző cég) a bejelentésre kötelezett.

Az utólagos korrekció hiánya és az utólagos módosítási lehetőség biztosítása

Nagy tételben és rendszeresen fuvaroztató cégeknél könnyen előfordulhat, hogy adminisztrációs hiba miatt elmarad az EKÁER szám megkérése, vagy a lejelentett adatok hibásak. Hiába bízzuk ezt a kötelezettséget a logisztikai cégekre, ők is tudnak hibázni, vagy a tömeges adatfeltöltésre szolgáló programokba is csúszhat hiba. Az EKÁER bejelentés utólagos pótlására / javítására 15 napon túl viszont nincs lehetőség. Miért nem működhet az, hogy az utólagos módosítást kvázi önrevízióval lehessen eszközölni az EKÁER szám kapcsán? Az adóhatóság válaszát tudjuk erre: ebben az esetben a rendszert utólag ki lehetne játszani.

Az is könnyen előfordulhat ugyanakkor, hogy évek elteltével a cég egy belső ellenőrzés során maga tárja fel ezt a mulasztást (valós idejű közúti ellenőrzés pedig egyáltalán nem történt az adott szállítások kapcsán). Ilyen esetekben azonban az EKÁER szám utólagos – szankciót nem eredményező – pótlására elvileg már nincs mód, hiszen a fuvarozás kizárólag érvényes EKÁER szám birtokában lett volna folytatható, az önkéntes jogkövető magatartás legfeljebb egy „önfeljelentés” lehet az adóhatóságnál. Mindezek alapján hiányoljuk az EKÁER szám utólagos pótlásának lehetőségét és módját a szabályozásban. Egy ilyen módosítás amiatt is indokolt, mert bizonyos esetekben csak nagyfokú körültekintés mellett – adott esetben szakértői segítség igénybevételével és utólag – tárható fel, hogy egy fuvarozás EKÁER szám köteles, és ha igen, ki köteles annak megigénylésre. Jó példát adnak erre a láncügyletek. Pl.: a külföldi végső vevő saját maga veszi át a terméket a magyar eladó által megadott telephelyen, az elszállítás megszervezéséről a (magyar adószámmal nem rendelkező) végső vevő gondoskodik. Ez esetben az EKÁER számot a törvényi szabályozás alapján a külföldi közbenső vevőnek kell megkérnie (magyar adószámot is kell kérnie), azonban ő a szállításban nem vesz részt.

Továbbá, a rendszer zártsága okán, ha valaki már megigényelte az EKÁER számot, viszont utólag kiderül, hogy rosszul vitte fel az adatokat (rendszám, termék súlya stb.), ez esetben nincs lehetőség – 15 napon túli – utólagos korrekcióra.

Éppen ezért többször hangoztattuk már, hogy a megbízható adózók körében legyen lehetőség az adatok utólagos módosítására. Milyen szép is lenne, ha a törvényalkotók is egyetértenének egy ilyen javaslattal, és jövőre már a következő szabályt látnánk viszont az Art.-ban:

„Ha a bejelentésre kötelezett adózó az Art. 6/A. §-a alapján megbízható adózónak minősül, az EKÁER elektronikus felületén a bejelentés annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 éven belül pótolható, illetve módosítható, amelyben az adózónak az EKÁER számot meg kellett volna kérnie.” 

Megoldási lehetőségek

Összefoglalva az említett anomáliákat, adótanácsadóként a következő változásoknak örülnénk:

  • A szankció mértékének csökkentése, illetve differenciálása. Az akár a fuvarozott áru értékének 40%-áig terjedő szankció nincs arányban az elérni kívánt céllal, illetve különösen méltánytalan azokban az esetekben, ahol az áru tulajdonosa és az EKÁER bejelentésre kötelezett személy elválik egymástól.
  • Megfontolandó egy mérsékelt tételes és nem százalékos bírság bevezetése a megbízható, „jó” adózóknál, akár az adóteljesítményhez kötve. Az adókikerülési szándék nélküli „hibákat” nem szabad 40%-os bírsággal sújtani.
  • Jónak tartanánk egy olyan rendszert, ami figyelembe veszi, hogy az EKÁER egy azonnali ellenőrzési eszköz, ennek megfelelően javasoljuk, hogy pl. amennyiben nem történt azonnali vizsgálat, és a NAV sem vizsgálta a megbízható adózót EKÁER szempontból, akkor a tranzakciót követő egy éven túl már ne lehessen szankcionálni (különösen annak fényében, hogy az „önellenőrzés”, azaz az utólagos módosítás lehetősége nem adott).
  • A megbízható adózók esetében biztosítani kellene az utólagos javítás lehetőségét.

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy adótanácsadóként ismerjük, és tudjuk, hogy az adóhatóság az Art. rendelkezései alapján mérlegel a büntetések kivetése során, azonban ismétlődő ellenőrzések során, egymásra épülő, és nem javítható hibákkal nem csak a kisebb cégeknek tud komoly veszteséget okozni az adóhatóság, hanem akár a nagyobb adózók számára is tud az EKÁER szankciórendszer kellemetlen meglepetésekkel szolgálni (például egy megbízható adózói státusz elvesztésével).

Kétrészes cikksorozatunk rendhagyó a tekintetben, hogy szeretnénk olvasóinkat is megszólítani, és véleményüket kérni arról, hogy milyen további módosításokat látnának szívesen az EKÁER-ben. A büntetések és az utólagos önellenőrzés lehetőségén túllépve, bármilyen, a rendszer felhasználóinak és az adózók életét megkönnyítő javaslatokat szívesen várok, várunk. Bízunk abban, hogy bár a rendszer „felpuhulása” a közeljövőben nem várható, a problémák jelzésével a törvényalkotó is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a becsületes, adóikat rendesen bevalló és befizető adózóknak kedvezzen, és különbséget tegyen a szankciók tekintetben is a szándékosan rosszul jelentő és az adminisztratív hibákat végző adózók között.