„Az EKÁER bevezetése sikersztori, a környező országok is szeretnék „importálni” a rendszert.” – A hatóságok idézett kommunikációja alapján jó a rendszer és eléri a célját. A rendszert alkalmazók és a rendszerben hibázó adózók azonban nem biztos, hogy így gondolják. Ki kell mondani, hogy az EKÁER-nek is megvannak az árnyoldalai. A növekvő adminisztráció vagy az emiatt növekvő bérköltségek csak egy része a negatív hatásoknak. Adótanácsadóként napról napra növekvő számú adóalannyal találkozunk, akik a rendszer következményeitől szenvednek.

Mivel járt az EKÁER bevezetése?

EKÁERAz EU 2017. évi országjelentése szerint az EKÁER (Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer) bevezetése az EU-n belüli kereskedelem tekintetében adminisztratív terhekkel is járt. Idézve az országjelentésből, „mindez rávilágít arra, hogy az adóbeszedés hatékonyságának növekedése csak a megfelelési költségek növekedésével együtt valósítható meg”. És mi a helyzet a megfelelési költségeken túl felmerülő bírságokkal?

A rendszerhez kapcsolódó mulasztási bírság az EKÁER szám nélkül fuvarozott áru értékének akár a 40%-áig is terjedhet (ilyen szállítás esetén a magyar adóhatóság, a NAV igazolatlan eredetűnek minősíti az árut még akkor is, ha egyértelműen felmutatható a szállítólevélen a feladó és az áru eredete). Ezzel a büntetéssel a bejelentési kötelezettséget hibásan, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesítő adózók számolhatnak. Büntethet a NAV akkor is, ha nem kértünk EKÁER számot, és például akkor is, ha több, mint 10%-kal eltér a szállított termék lejelentett és a valós súlyadata. Készülhetünk a büntetésre, ha a logisztikáért felelős fáradt kolléga a rendszámban az Y- betűt V betűnek olvassa, és így írja be a rendszámadatot.

A hétvégéken se gondoljuk úgy, hogy megpihenhetünk. Ha például az EKÁER szám zárása hétvégére esne, és a kollégák ezt nem tudják megtenni, abban az esetben is felmerül a mulasztási bírság réme. Megtörtént eset, hogy az adóellenőrzést végző ellenőrök a hibásan megadott külföldi város elnevezése miatt akartak büntetni. Azt csak a jegyzőkönyvre adott észrevételünk megértése után tudták elfogadni, hogy a Cologne kifejezés és a magyar Köln megnevezés ugyanazt a várost takarja, és az eltérő nyelven megadott városnév nem jelenthet jogalapot a mulasztási bírság kivetésére. A mulasztási bírság mellett akár az áru lefoglalására is sor kerülhet, ami egy szoros határidővel dolgozó gyártási folyamat esetén további károkat, akár termeléskiesést is okozhat.

Eltúlzott mértékű és a jogbiztonság követelményét sértő bírság

Bár a szankciót mulasztási bírságnak hívja a jogalkotó, mi úgy gondoljuk, hogy az áru értékére vetített szankció több ennél. Az igen magas bírság célja az, hogy elriassza az adócsalókat. Ugyanakkor épp az adócsalókat nehéz utolérni, és tőlük a legnehezebb utólag bármilyen összeget behajtani. A bevétel eltitkolása esetén kiszabható maximum 200%-os büntetést éppen most kívánják az új adózás rendjéről szóló törvényben („Art.”) oly módon módosítani, hogy a maximális érték csak 100% legyen. Miért? A törvény indoklása szerint azért kell csökkenteni a bírság maximális összegét, mert ezen adózóktól nagyon nehéz behajtani akár már csak az adó összegét, a büntetésről nem is beszélve. Egy hasonló jogszabály-módosításnak az EKÁER esetében is nagyon örülnénk – bár biztos lennének adózók, akik azt mondanák, hogy egy több százezer eurós áruszállítás esetén mindegy, hogy az áru értékének a 40%-a, vagy a 20%-a szabható ki maximálisan, hiszen mindkét összeg kivetése esetén a vállalkozás nagy valószínűséggel lehúzhatná a rolót.

Véleményem szerint a jelenlegi, az igazolatlan eredetű, avagy be nem jelentett áru értékének 40%-áig terjedő bírság eltúlzott mértékű, meghaladja azt a mértéket, ami a szabályozással elérni kívánt célhoz (azaz az áru útjának nyomon követhetősége) szükséges. A 0-tól 40%-ig terjedő bírság továbbá túl széles skálán biztosít mérlegelési lehetőségét az adóhatóságnak, ami sérti a jogbiztonság követelményét. Itt jegyezzük meg, hogy szükséges lenne a normaszöveg szintjén tisztázni, hogy az igazolatlan eredetű áru nettó vagy bruttó értéke az, amely a bírság alapját képezi. Például az igazolatlan eredetű áru nettó értéke 1 000 000 forint. Ha a bírság kiszabására a nettó érték alapján kerül sor, akkor a bírság összege akár 400 000 forint is lehet, ugyanakkor amennyiben a 27%-os mértékű általános forgalmi adó is a bírság alapját képezi, a bírság alapja 1 270 000 forint, míg maga a bírság több mint 500 000 forintra is rúghat.

Mit mutat a gyakorlat?

Azt is furcsának találjuk, hogy a maximális bírság eleve több, mint az áru értékének áfa értéke (a körhinta csalásoknál a magas, 27%-os áfakulcs az, ami adóelkerülésre ösztönöz). Ha az ellenőrök az adózó magatartásából és a vizsgált dokumentumokból nem valószínűsítik a szándékos adócsalást, abban az esetben a maximum mulasztási bírság jó eséllyel nem kerül kivetésre. Tapasztalataink alapján a 40%-os büntetés még soha nem került kivetésre, az esetek többségében pedig eseteként / vizsgálatonként 100 000 forintos nagyságrendű bírságokkal lehet találkozni.

Mindezt az Art. egyébként lehetővé teszi, azaz az adóhatóság minden esetben mérlegel, és a mulasztási bírság kiszabásánál figyelembe veszi az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó vagy képviselője az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt-e el. Bár jelentős összegű EKÁER bírsággal eddig nem találkoztunk, bosszantó lehet, vagy egy kisebb cégnél akár a jövő évi fizetésemelések kárára is mehet, ha az adóhatóság a logisztikáért felelős kolléga több havi bérével megegyező bírságot szab ki.

A cikk második részét itt olvashatja.