Adóellenőrzési tapasztalataink és közelmúltbeli bírósági döntések is azt mutatják, hogy a cégcsoporton belüli szolgáltatások vizsgálata egyre inkább az adóvizsgálatok fókuszába kerül. A hatóságok társasági adó, áfa, illetve transzferár szempontból is ellenőrzik a cégcsoporton belüli elszámolások megfelelőségét.
Az esetleges adóellenőrzési kockázatokat megelőzendő, elkerülendő, javasolt a multinacionális vállalatcsoport tagjai között előforduló IT, a HR, a könyvelés vagy a menedzsment támogatási szolgáltatások kapcsán felmerülő költségelszámolási, áfa-levonási és transzferár kérdésekre is megfelelő figyelmet fordítani.
Ez különösen igaz, ha a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolás úgynevezett „közvetett számlázás” módszerével történik, ahol a szolgáltatás ellenértéke egy előre meghatározott felosztási kulcs alapján (pl. árbevétellel arányosan) oszlik meg a cégcsoport tagjai között. Ilyenkor a díj és a nyújtott szolgáltatás közötti összefüggés nem egyértelmű, így fennáll a kockázata, hogy a költséget elszámoló cég oldalán az adóhatóság megnöveli a társasági adó alapját és megtagadja az Áfa-levonást. Ilyen esetekben nem egyszer az is előfordul, hogy az adóhatóság – meglehetősen szubjektív szempontok mentén – szükségtelennek és célszerűtlennek tartja az egyes szolgáltatások igénybevételét, megkérdőjelezi az ezzel kapcsolatos költségek kiszámlázását, és a költséget elszámoló társaságtól várja el a gazdasági jövedelmezőség bizonyítását.
További problémát jelenthet a management szolgáltatások egységes vagy összetett jellegének megítélése, mely kérdés mindenekelőtt transzferár szempontból bír relevanciával, amennyiben azonban az érintett feleket nem teljes mértékben illeti meg az áfa-levonási jog, úgy a transzferár kérdés áfa kérdéssé is válik egyben.
Mi is a probléma a közvetett számlázással?
A gyakorlatban sok vállalat találkozik azzal a helyzettel, hogy az adóhatóság megkérdőjelezi:
- vajon valóban igénybe vett-e a társaság szolgáltatást a kapcsolt vállalkozásától,
- és ha igen, akkor annak arányos része ténylegesen az ő gazdasági tevékenységét szolgálta-e.
Ez különösen olyan esetekben fordul elő, amikor (a jellemzően az anyavállalat által nyújtott) szolgáltatásért fizetett összeg nem kapcsolható egyértelműen egy konkrét teljesítéshez, vagy ha a szolgáltatásokat több csoporttag is használta.
A magyar adóhatóság az utóbbi években több esetben is megtagadta a leányvállalatok áfa-levonási jogát, vitatta a költségként történő elszámolást, arra hivatkozva, hogy:
- a szolgáltatás ellenértéke nem volt megfelelően alátámasztva,
- vagy nem volt bizonyítható, hogy az a magyar társaság gazdasági tevékenységét szolgálta.
Mit mond erről az Európai Bíróság?
A közelmúltban született, C-527/23. számú (Weatherford Atlas Gip SA) ügyben az Európai Bíróság egyértelműen állást foglalt az ilyen esetek kapcsán.
A döntés lényege:
Nem tagadható meg az áfa-levonás pusztán azért, mert a szolgáltatásokat más csoporttagok is használták, vagy mert azok nem bizonyultak „szükségesnek” vagy „célszerűnek”, mely kifejezések szubjektív megítélést tükröznek.
A hangsúly azon van, hogy a szolgáltatás az adóalany saját gazdasági tevékenységét szolgálja-e.
A Bíróság megerősítette: ha a szolgáltatás költsége az adóalany általános költségeinek része, és mint ilyen, beépül az értékesített termékek vagy szolgáltatások árába, akkor az áfa-levonási jog alapvetően fennáll. Véleményem szerint ez a logika az igénybevett szolgáltatás vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként való elszámolhatóságát is megfelelően alá kell, hogy támassza.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A több tag által igénybevett cégcsoporton belüli szolgáltatások áfá-jának levonhatósága, költségként történő elszámolása nem tagadható meg automatikusan.
Az Áfa levonásához nem kell bizonyítani a költségek tételes felosztását, az adott ügylet gazdasági jövedelmezőségét, az Áfa-levonást nem zárja ki az a körülmény, hogy az ellenérték a cégcsoport más tagjai részére nyújtott szolgáltatással összefüggésben felmerülő, megosztott költségelemeket is tartalmaz, ezen költségelemek ugyanis csak árképzési tényezők az ellenérték meghatározása során.
Az adóhatóság a költségszámlán kívül kérhet további alátámasztó dokumentumokat, de csak arányos mértékben. Nem követelhető minden költségelem tételes igazolása. Ezzel együtt fontos a belső szolgáltatások megfelelő dokumentációja, az alkalmazott felosztási kulcs mögötti logika bemutatása stb.
Ha az Ön vállalata is cégcsoporton belül vesz igénybe szolgáltatásokat, érdemes szakértői átvilágítást kérni az alábbiakra:
- a szolgáltatási szerződések és számlák megfelelősége,
- a közvetett számlázás alátámasztottsága,
- a levonási joggal kapcsolatos dokumentációs kötelezettségek.
Egy átfogó adózási vizsgálat során feltárhatók az esetleges kockázatok – még mielőtt az adóhatóság tenné meg ugyanezt.
Az esetleges adóellenőrzési kockázatok kivédésére javasolt a multinacionális vállalatcsoport tagjai között előforduló IT, a HR, a könyvelés vagy a menedzsment támogatási szolgáltatások költségelszámolási, áfa-levonási és transzferár kérdéseire is figyelni!
Ha kérdése van az itt részletezett témával kapcsolatban, a WTS Klient adótanácsadó csapata mindig készséggel áll ügyfelei rendelkezésére!
Jelen cikkünk kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető tanácsadásnak.
