Adóellenőrzési tapasztalataink és közelmúltbeli bírósági döntések is azt mutatják, hogy a cégcsoporton belüli szolgáltatások vizsgálata egyre inkább az adóvizsgálatok fókuszába kerül. A hatóságok társasági adó, áfa, illetve transzferár szempontból is ellenőrzik a cégcsoporton belüli elszámolások megfelelőségét.
Az esetleges adóellenőrzési kockázatokat megelőzendő, elkerülendő, javasolt a multinacionális vállalatcsoport tagjai között előforduló IT, a HR, a könyvelés vagy a menedzsment támogatási szolgáltatások kapcsán felmerülő költségelszámolási, áfa-levonási és transzferár kérdésekre is megfelelő figyelmet fordítani.
Ez különösen igaz, ha a kapcsolt vállalkozások közötti elszámolás úgynevezett „közvetett számlázás” módszerével történik, ahol a szolgáltatás ellenértéke egy előre meghatározott felosztási kulcs alapján (pl. árbevétellel arányosan) oszlik meg a cégcsoport tagjai között. Ilyenkor a díj és a nyújtott szolgáltatás közötti összefüggés nem egyértelmű, így fennáll a kockázata, hogy a költséget elszámoló cég oldalán az adóhatóság megnöveli a társasági adó alapját és megtagadja az Áfa-levonást. Ilyen esetekben nem egyszer az is előfordul, hogy az adóhatóság – meglehetősen szubjektív szempontok mentén – szükségtelennek és célszerűtlennek tartja az egyes szolgáltatások igénybevételét, megkérdőjelezi az ezzel kapcsolatos költségek kiszámlázását, és a költséget elszámoló társaságtól várja el a gazdasági jövedelmezőség bizonyítását.
További problémát jelenthet a management szolgáltatások egységes vagy összetett jellegének megítélése, mely kérdés mindenekelőtt transzferár szempontból bír relevanciával, amennyiben azonban az érintett feleket nem teljes mértékben illeti meg az áfa-levonási jog, úgy a transzferár kérdés áfa kérdéssé is válik egyben.
Mi is a probléma a közvetett számlázással?
A gyakorlatban sok vállalat találkozik azzal a helyzettel, hogy az adóhatóság megkérdőjelezi:
- vajon valóban igénybe vett-e a társaság szolgáltatást a kapcsolt vállalkozásától,
- és ha igen, akkor annak arányos része ténylegesen az ő gazdasági tevékenységét szolgálta-e.
Ez különösen olyan esetekben fordul elő, amikor (a jellemzően az anyavállalat által nyújtott) szolgáltatásért fizetett összeg nem kapcsolható egyértelműen egy konkrét teljesítéshez, vagy ha a szolgáltatásokat több csoporttag is használta.
A magyar adóhatóság az utóbbi években több esetben is megtagadta a leányvállalatok áfa-levonási jogát, vitatta a költségként történő elszámolást, arra hivatkozva, hogy:
- a szolgáltatás ellenértéke nem volt megfelelően alátámasztva,
- vagy nem volt bizonyítható, hogy az a magyar társaság gazdasági tevékenységét szolgálta.
Mit mond erről az Európai Bíróság?
A közelmúltban született, C-527/23. számú (Weatherford Atlas Gip SA) ügyben az Európai Bíróság egyértelműen állást foglalt az ilyen esetek kapcsán.
A döntés lényege:
Nem tagadható meg az áfa-levonás pusztán azért, mert a szolgáltatásokat más csoporttagok is használták, vagy mert azok nem bizonyultak „szükségesnek” vagy „célszerűnek”, mely kifejezések szubjektív megítélést tükröznek.
A hangsúly azon van, hogy a szolgáltatás az adóalany saját gazdasági tevékenységét szolgálja-e.
A Bíróság megerősítette: ha a szolgáltatás költsége az adóalany általános költségeinek része, és mint ilyen, beépül az értékesített termékek vagy szolgáltatások árába, akkor az áfa-levonási jog alapvetően fennáll. Véleményem szerint ez a logika az igénybevett szolgáltatás vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségként való elszámolhatóságát is megfelelően alá kell, hogy támassza.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
A több tag által igénybevett cégcsoporton belüli szolgáltatások áfá-jának levonhatósága, költségként történő elszámolása nem tagadható meg automatikusan.
Az Áfa levonásához nem kell bizonyítani a költségek tételes felosztását, az adott ügylet gazdasági jövedelmezőségét, az Áfa-levonást nem zárja ki az a körülmény, hogy az ellenérték a cégcsoport más tagjai részére nyújtott szolgáltatással összefüggésben felmerülő, megosztott költségelemeket is tartalmaz, ezen költségelemek ugyanis csak árképzési tényezők az ellenérték meghatározása során.
Az adóhatóság a költségszámlán kívül kérhet további alátámasztó dokumentumokat, de csak arányos mértékben. Nem követelhető minden költségelem tételes igazolása. Ezzel együtt fontos a belső szolgáltatások megfelelő dokumentációja, az alkalmazott felosztási kulcs mögötti logika bemutatása stb.
Ha az Ön vállalata is cégcsoporton belül vesz igénybe szolgáltatásokat, érdemes szakértői átvilágítást kérni az alábbiakra:
- a szolgáltatási szerződések és számlák megfelelősége,
- a közvetett számlázás alátámasztottsága,
- a levonási joggal kapcsolatos dokumentációs kötelezettségek.
Egy átfogó adózási vizsgálat során feltárhatók az esetleges kockázatok – még mielőtt az adóhatóság tenné meg ugyanezt.
Az esetleges adóellenőrzési kockázatok kivédésére javasolt a multinacionális vállalatcsoport tagjai között előforduló IT, a HR, a könyvelés vagy a menedzsment támogatási szolgáltatások költségelszámolási, áfa-levonási és transzferár kérdéseire is figyelni!
Ha kérdése van az itt részletezett témával kapcsolatban, a WTS Klient adótanácsadó csapata mindig készséggel áll ügyfelei rendelkezésére!
Jelen cikkünk kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető tanácsadásnak.
Jelen cikkünk kizárólag az általános tájékoztatást szolgálja és nem tekinthető tanácsadásnak.
