iparűzési adóA nyári hónapokban sok vállalkozásnál már a következő évi tervezés előkészületei zajlanak. Az értékesítési csapat árbevétel tervei és a HR-szervezet bérköltségre vonatkozó becslései birtokában a pénzügyi és controlling osztály hozzákezdhet az eredményszámok kalkulációjához. Az eredménytől közvetve és közvetlenül függő adók ilyenkor hamar előtérbe kerülnek. Évről-évre eljön a pillanat, hogy újra és újra rácsodálkozunk a társasági adó százalékos mértéke mögött megbújó iparűzési adó nem várt magas összegére.

Mi okozza a meglepetést?

Hajlamosak vagyunk a külsőségek alapján véleményt alkotni. Márpedig az iparűzési adó 2%-os mértéke könnyen elaltathatja éberségünket. Általánosan elfogadott a cégvezetők körében, hogy a helyi önkormányzatoknak is szükségük van a területükön működő vállalkozások adójára. A 2%-os mérték pedig igazán méltányosnak tűnik.

Sokat gondolkozom azon, vajon valamennyi cégvezető számára egyértelmű-e, hogy az iparűzési adó alapja többszöröse a társasági adóénak. Bár hivatalosan az iparűzési adó esetében is jövedelemadóról beszélünk, a mindössze az anyagjellegű ráfordítások egy részével csökkentett nettó árbevétel, mint adóalap sokkal inkább a forgalmi típusú adó ismérveivel rendelkezik. A vállalkozásoknál komoly összegeket kitevő szolgáltatási számlák költségei, a teljes bérjellegű ráfordítás, az értékcsökkenési leírás és az egyéb ráfordítások egyike sem vonható le az iparűzési adó alapjának számításakor. Ne csodálkozzon senki, ha a vállalkozása abszolút összegben a társasági adó mértékét jócskán meghaladó iparűzési adót fizet.

A kijavításra váró rendszerhiba

A gazdasági növekedés motorjának számító beruházások a gazdasági kormányzat teljesen természetes és érthető támogatását élvezik. Az európai uniós források gazdaságfejlesztési célokra való felhasználása (elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatásával), illetve a multinacionális cégek beruházásaihoz biztosított állami forrás nagymértékben segíti a vállalkozások befektetéseit, amelyek a hosszútávú növekedés alapjául szolgálnak. A gazdaságpolitika részeként az adópolitikának is a beruházások ösztönzésére kellene irányulnia. Látunk is erre megfelelő példákat a társasági adó esetében, gondoljunk csak a fejlesztési adókedvezmény igazán nagyvonalú adócsökkentési lehetőségeire. Az iparűzési adó tekintetében ugyanakkor nyomát sem látjuk a hasonló törekvésnek. A beruházások üzembehelyezését követő években az értékcsökkenési leírás a cégek által elszámolható legjelentősebb ráfordítás. Ez a ráfordítás mindazonáltal semmit nem csökkent a vállalkozások iparűzési adó kötelezettségén.

Hasonló anomáliát fedezhetünk fel a munkavállalók bérjellegű ráfordításainál. A 2016 végén megkötött bérmegállapodás történelmi esélyt kínál a munkavállalói rétegnek a bérek nagyobb ütemű növekedéséhez. A kormány a szociális hozzájárulási adó csökkentésével, a munkaadók a bruttó bérek emelésével járulnak hozzá ennek a gazdaságpolitikai célnak a megvalósulásához. Az iparűzési adó erről a szándékról sem vesz tudomást. Hiába növekszik a cégek bérjellegű ráfordítása jelentős mértékben, az iparűzési adó alapja változatlan, így az adó összege sem csökken. Az árbevétel és a béreken kívüli valamennyi ráfordítás változatlan mértéke mellett a megnövekedett bérjellegű ráfordítások csökkentik az adózás előtti eredményt, de az elvileg nyereségadónak számító iparűzési adó változatlan marad.

Egy további veszély: a vagyon megadóztatása

A nyereséges vállalkozások a fentiek hatására „csak” azon panaszkodhatnak, hogy ráfordításaik jelentős része nincs befolyással az iparűzési adójuk mértékére. De mit szóljanak az akár csak átmeneti jelleggel veszteséges vállalkozások?

Hiába könyveli el egy cég nettó árbevételének akár 15-20%-át is veszteségként, egyben biztos lehet: az iparűzési adójának alapja biztosan pozitív lesz, így mindenképpen iparűzési adó fizetésére kötelezett marad.

Egy vállalkozás működtetése a tulajdonosok kockázatvállalásával jár. Az elkönyvelt veszteség a cég vagyonát csökkenti. A vagyon további csökkentése az elvileg nyereség típusú iparűzési adó megfizettetésével viszont mindenképpen elkerülendő lenne. Jó tudni, hogy a sok esetben példaként felhozott Németországban az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette az adóhatóság összes ilyen szándékú beavatkozását a tulajdon szabadságának veszélyeztetése okán.

Mi a megoldás?

Az iparűzési adó nemzetgazdasági szinten a forgalmi adók és a személyi jövedelemadó után a harmadik legnagyobb bevételt hozó adónem. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi 2%-os szint mellett esély sincs az adó alapjának a társasági adó alapjához való közelítésére. Az önkormányzatok finanszírozásában Magyarországon az iparűzési adó olyan fontos szerepet játszik, hogy ennek drasztikus csökkentésére nem igazán lehet számítani. Az adókulcs fokozatos emelésével és ezzel párhuzamosan az általam említett ráfordítások adóalapból való levonásának fokozatos lehetővé tételével az iparűzési adóbevétel változatlan maradhatna, és ezzel egyidejűleg a cégek nyereségessége nagyobb arányban jutna kifejezésre a fizetendő adó mértékében.

A komoly befektetők egy adott beruházási döntés meghozatala előtt mindig kiszámítják az adott országban felszámított adók alapján az ún. effektív adóterhelést. Ha felhagyunk a pusztán az adókulcsok szintjén való gazdaságpolitikai kommunikációval és a jövedelemadók területén egyébként fellelhető régiós adóelőnyünket az effektív adóterhelés szintjén és az átláthatóság le nem becsülendő előnyével mutatjuk meg a potenciális befektetőknek, komoly gazdasági fejlődést érhetünk el.

Lássunk hozzá!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:

Munkaerőhiány és fokozódó bérigény

A külföldi befektetések várható alakulása társasági adókulcs csökkentés után

Évenként és településenként más lehet az iparűzési adó mértéke