A 2020-as koronavírus világjárvány okozta korlátozások miatt sok külföldön dolgozó magyar, illetve Magyarországon dolgozó külföldi magánszemély tért haza. Ameddig a járvány okozta veszélyhelyzet tartott, ezek az expat munkavállalók home office-ban, távmunka keretében látták el tevékenységüket, a tagállamok által bevezetett karanténintézkedések miatt ugyanis nem volt lehetőségük visszatérni a munkavégzés szerinti tagállamba.
A munkavállalóknak a munkáltató székhelyétől eltérő országban folytatott tevékenysége több adózási kérdést is felvet. A különleges helyzet kezelésére mind az OECD, mind az Európai Bizottság iránymutatást adott ki. Cikkünkben megvizsgáljuk az expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzése kapcsán felvetődő legfontosabb kérdéseket.
Személyi jövedelemadó: általános szabályok
Gyakran előfordul, hogy egy társaság munkavállalóját hosszabb-rövidebb ideig külföldre küldi dolgozni. Amennyiben az adott kiküldetés hosszabb távú, a munkavállaló gyakran feladja a kiküldő országban lévő állandó lakóhelyét, illetve a családját is magával viszi a kiküldetés országába. Ezáltal az adóügyi illetőségét a fogadó országba helyezi át.
Az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezménye szerint belföldi illetőségű az a személy, akinek lakóhelye belföldön van. Amennyiben egy magánszemély több országban is belföldi illetőségűnek minősül az adott országok belső jogszabályai alapján, akkor illetőségének meghatározásában a következő ismérvek a mérvadóak:
- állandó lakóhely,
- amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, akkor a létérdekek központja,
- amennyiben nem határozható meg, hogy hol van a létérdekek a központja, akkor a szokásos tartózkodási hely.
Amennyiben mindkét államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye a magánszemélynek, akkor az állampolgárság lesz a döntő.
Expatok személyi jövedelemadója a vírushelyzetben
A nem önálló munkából származó jövedelem adózása a fenti szabályok alapján jelentősen megváltozna az expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzése idejére. Az OECD azonban 2020. április 3-án kiadott egy iránymutatást a vírushelyzetre való tekintettel. Az iránymutatás szerint valószínűtlen, hogy a fent felsorolt ismérvek alapján az állandó lakóhely alapján lehetne meghatározni az illetőséget a vírus miatt kialakult különleges helyzetben, feltételezve, hogy a magánszemély rendelkezik állandó lakóhellyel a fogadó országban. Ha rendelkezne állandó lakóhellyel mind a fogadó, mind pedig a küldő államban, a létérdekek központja alapján kellene meghatározni a munkavállaló illetőségét. Amennyiben a létérdekek központja nem eredményezne egyértelmű megoldást, mert a személyes és társadalmi kapcsolatai alapján az egyik, a gazdasági (munka-) kapcsolatai révén pedig a másik országban lenne a létérdekek központja, úgy a munkavállaló illetőségét a szokásos tartózkodási hely alapján kellene meghatározni.
Az OECD áprilisi iránymutatása szerint „a szabályok összetett jellege és a magánszemélyek különböző helyzetének sokszínűsége ellenére valószínűtlen, hogy az érintett személyek illetősége megváltozna a COVID-19 vírus hatására”. A koronavírus okozta átmeneti időszakra vonatkozó illetőség meghatározása során a hatóságoknak tehát a munkavállalók normál életkörülményeit kellene figyelembe venniük. Így az illetőségük nem változna azon időszakban, amelyet az expat munkavállalók home office-ban, vagyis nem a munkavégzés országában töltenek.
Társadalombiztosítás
Határmenti településeken a munkavállalók gyakran ingáznak és dolgoznak a szomszédos országban.
Amennyiben egy külföldön dolgozó (magyar) munkavállaló magyarországi munkaideje a járványhelyzet előtt nem érte el a 25%-ot, a munkavégzés helye szerinti tagállamban keletkezett társadalombiztosítási kötelezettsége, ott minősült biztosítottnak. A koronavírus világjárvány okozta karanténintézkedések következtében, a kényszerűen magyarországi tartózkodási helyről végzett munkaidő növekedése sok esetben azonban a 25%-os korlát túllépését eredményezte.
Az Európai Bizottság 2020. március 30-án kiadott iránymutatása az ilyen esetekre egy ajánlást fogalmaz meg. Az ajánlás szerint azokban a helyzetekben, amelyek a munkavállaló biztosításának helye szerinti tagállam megváltozásához vezethetnek, a tagállamoknak a koordinációs rendeletben meghatározott kivételt kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy az érintett munkavállaló társadalombiztosítási jogosultsága változatlan maradjon. Az ilyen kivétel alkalmazása érdekében a munkáltatónak be kell nyújtania egy kérelmet ahhoz a tagállamhoz, amely társadalombiztosítási rendszerének hatálya alá kíván tartozni.
Keletkeztet-e telephelyet az expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzése?
A harmadik fontos kérdés, hogy a munkáltatónak az ingázók vagy expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzése miatt keletkezik-e telephelye és ezáltal adófizetési kötelezettsége egy másik államban.
Az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezménye alapján a telephely kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás tevékenységét részben vagy egészében kifejti. Abban az esetben, ha egy társaság munkavállalói huzamosabb ideig egy másik országban dolgoznak, a fenti cikkely alapján felmerül annak a lehetősége, hogy a társaságnak a másik országban telephelye és ezáltal adófizetési kötelezettsége keletkezik.
Az OECD áprilisi iránymutatása alapján a telephelynek bizonyos fokú tartóssággal kell rendelkeznie és egy vállalkozás rendelkezésére kell állnia ahhoz, hogy ezt a helyet olyan állandó üzleti helynek lehessen tekinteni, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenysége teljes egészében vagy részben folytatódik.
Ahhoz, hogy a munkavállaló otthona telephelyet eredményezzen, tehát folyamatosan kellene ott üzleti tevékenységet folytatni és a társaságnak megkövetelnie, hogy onnan történjen az üzleti tevékenység végzése.
A koronavírus járvány alatt az ingázó és expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzését többnyire a kormányzati irányelvek betartása, a vis maior helyzet indokolta, és nem a munkáltató által állított követelmény. Figyelembe véve a koronavírus rendkívüli jellegét – amennyiben ez a későbbiekben nem válik rendszeressé – az expat munkavállalók home office-ban történő munkavégzése tehát nem hoz létre telephelyet a munkáltató számára tekintettel arra, hogy a home office nem állandó irodaként funkcionál.
Az expatok adózásával kapcsolatban a WTS Klient jelentős szaktudással rendelkezik. Ha ilyen jellegű kérdése van, kollégáink teljes körű elemzésére és szakértő válaszára biztosan számíthat. Keressen bennünket bizalommal!
