A távolléti díj január 1-jén bevezetett számítása sokak számára megnehezítette a nyári szabadságok ütemezését. A „nyári felfrissülést” a Munka Törvénykönyvének nemrég elfogadott módosítása hozta meg a munkavállalók számára. Augusztus 1-jétől már nem kell tartani attól, hogy a pihenés idejére kevesebb bér illeti meg őket.
A távolléti díj számításának 2013. januárban életbe lépett szabályozásával kapcsolatban nagyon sok kérdés és értelmezési probléma merült fel mind a munkavállalók, mind a munkáltatók részéről. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis a szabadság idejére az egy órára eső távolléti díjat az átlagos havi óraszámmal, azaz 174-gyel számolva kell meghatározni. Ez az osztószám, nem veszi figyelembe az adott havi tényleges óraszámot, így a munkavállalók távollét vagy szabadság idejére eső bére a szabadság hónapjától függően eltérő lehet.
A fenti szabályozás értelmében előfordulhat, hogy a munkavállalók a szerződésükben meghatározott havi bérnél kevesebb jövedelemre lesznek jogosultak.
Az augusztus 1-jén hatályba lépő módosításoknak köszönhetően a jövőben már nem lesz eltérés a besorolási bérekben amiatt, hogy a munkavállaló szabadságon van-e vagy sem. A törvényváltozás alapján a távolléti díjat a 174-es osztószám helyett a hónapban irányadó általános munkarend szerint egy órára járó alapbér és a teljesítendő órák száma alapján kell meghatározni. Azaz a korábbi évek gyakorlatának megfelelően csak azt kell meghatároznunk, hogy az adott hónapban mennyi munkanap van.
Az új jogszabály lehetőséget ad a munkáltatónak arra, hogy a távolléti díj kifizetését a havi bér vagy az órabér és a pótlékátalány távollét idejére történő elszámolásával teljesítse. Tehát nem kell kiszámítani a távollét idejére járó bért, megfelelő az is, ha a havi alapbért és bérpótlékot fizeti a munkáltató. Ez az alternatív megoldás mindkét fél számára egyszerűsítette az adminisztrációs terheket a szabadság kiadását illetően.
A távolléti díj „elemeinek” továbbra is az alapbért, a teljesítménybért és a bérpótlékot kell tekintenünk, és ezek figyelembe vételével történik a számítás is. Változás viszont a korábbiakhoz képest, hogy augusztus 1 – jétől a vasárnapi pótlék és a pótlékátalány is a számítás alapját képezi.
A jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve alapján sokaknak okoz fejtörést a távolléti díjra jutó pótlékok meghatározása. A munkavállalót minden bérpótlék megilleti a távollét idejére, amelyre a munkaidő-beosztása alapján a tényleges munkavégzés során is jogosult lett volna. Ha a dolgozó nem rendelkezett beosztással, akkor csak meghatározott pótlékokat kell figyelembe venni a számítás során, ami sok-sok értelmezési és számítási nehézséget okozott a gyakorlatban.
A most elfogadott módosítás alapján augusztustól az alapbér mellett a pótlékátalány is a távolléti díj részének számít. Nincs jelentősége annak, hogy a munkavállalónak volt-e munkaidő-beosztása a távolléte idejére vagy sem. Az irányadó időszakban (általában az utolsó 6 hónap) figyelembe kell venni a vasárnapi pótlékot, éjszakai pótlékot és műszakpótlékot, ügyeleti és készenléti pótlékot is a távolléti díj kiszámításánál, amennyiben a törvényben meghatározott feltételek teljesülnek, pl. ha a munkavállaló az irányadó időszakban a vasárnapok 1/3 részében beosztás szerinti munkaidőben dolgozott.
Ha a munkáltató és a munkavállaló a rendkívüli munkavégzés díjazására átalányt állapítanak meg, akkor az augusztusban életbe lépő módosítások szerint ez az átalány is a távolléti díj része lesz.
A törvényi változtatás nem érintette azon kifizetések körét, melyeket távolléti díjjal kell számolniuk a munkaadóknak, mint pl. a végkielégítés, felmentési időre járó díjazás, szabadságmegváltás, stb.
A módosítás alapján további jelentős változás az, hogy a jogszabály korlátozza az esedékesség évét követő évre átvihető szabadságos napok számát. Az eddigi előírások alapján a felek egyedi megállapodása szerint az alapszabadság és életkortól függő pótszabadság napjainak egyharmadát lehetett átvinni a következő évre. 2014.január 1-jétől már csak az életkor szerinti pótszabadság vihető át a következő évre, így a munkavállalóknak legalább húsz munkanapot pihenéssel kell tölteniük a tárgyévben.
Az augusztustus 1-jétől életbe lépő módosításoknak köszönhetően a munkavállalóknak már nem kell azon gondolkodniuk, hogy melyik hónapban menjenek szabadságra, hiszen akkor sem kapnak kevesebb bért, ha olyan hónapban veszik ki a szabadságukat, amelyben kevesebb mint 22 munkanap van.
