Pénzügyi vállalkozások különadója, tranzakciós illeték, távközlési adó, közművezetékek adója, energiaszolgáltatók adója, biztosítási adó, baleseti adó, népegészségügyi termékadó, reklámadó – ez csak néhány, a teljesség igénye nélkül felsorolt példa az elmúlt években bevezetett különadók közül. A sok új adónemnek a nevét is alig lehet megjegyezni. Felmerül a kérdés, hogy mekkora súllyal szerepelnek az ezekből az adókból származó bevételek a magyar költségvetésben, és hogy az egy-egy iparág jövedelmezőségét torzító hatásuk nem okoz-e nagyobb versenyképességi hátrányt Magyarországnak, mint az ebből befolyó bevételek jótékony hatása a költségvetés egyensúlyára.
Mint azt a fenti táblázat mutatja, a négy legnagyobb tétel (társasági adó, áfa, jövedéki adó és szja) 7 104 milliárd forintot, azaz a teljes adóbevétel közel 87%-át teszi ki. Ezzel szemben a hat legnagyobb összegű ágazati különadó (pénzügyi szervezetek különadója, energiaellátók jövedelemadója, távközlési adó, közművezetékek adója, biztosítási adó, játékadó) összesen 291 milliárd forint bevételt, vagyis 3,6%-ot hoz a költségvetésnek.
Természetesen ez nem tekintendő a részemről adómódosító javaslatnak, de a személyi jövedelemadó bevételek 1 793 milliárd forintos összege számszakilag arra enged következtetni, hogy a személyi jövedelemadó kulcs 15%-ról 18%-ra emelésével valamennyi ágazati különadó kivezetésre kerülhetne. Ugyanez lenne a helyzet az áfakulcs egy százalékpontos emelése esetén is, ha nem lenne már így is vezető pozícióban Magyarország az áfa mértékek európai versenyében. Ezek a példák csak azt igazolják, hogy az ágazati különadók nem képviselnek jelentős súlyt a költségvetés bevételeiben.
Mekkora kárt okoznak a különadók az általuk sújtott ágazatokban?
A különadókkal terhelt ágazatokban működő vállalatok, ha különadóikat a társasági adójukhoz hozzászámítjuk, a legtöbb esetben nyereségük 50%-át meghaladó effektív adóterhet viselnek, de előfordul a 80% feletti adószint is. Ilyen mértékű adóterhelés mellett szinte értelmét veszti a gazdasági tevékenység folytatása, és valójában csak az tartja ezeket a befektetőket Magyarországon, hogy ilyen adózási feltételek mellett a befektetett tőkéjük töredékét tudnák csak visszakapni egy esetleges cégeladás esetén. Új piaci szereplők megjelenésére pedig végképp hiába várunk ezekben a különadóval sújtott ágazatokban.
A különadók negatív hatása sajnos egy másik szempontból is jelentős: negatív befolyása van a többi adó alakulására.
Vegyük a költségvetésnek évi 54 milliárd forint bevételt hozó távközlési adó esetét:
Tételezzük fel, hogy a Magyarországon működő távközlési cégek egyikénél a távközlési adó egy üzleti évre kb. 10 milliárd forint többletráfordítást okoz. A cég az adót nem hárítja tovább a vevőire, már csak azért sem, mert akkor nem maradna versenyképes a piacon.
Miután a tulajdonosok nem kívánnak pótlólagos tőkét biztosítani, a társaságnak ezt a többletráfordítást a saját cash-flow-jából kell biztosítania. Ezért a társaság úgy dönt, hogy a távvezetékek modernizációjára szánt beruházási büdzséjét 7 milliárd forint összeggel csökkenti. 900 millió forintot a társasági adón (9%), 2,1 milliárd forintot pedig egyéb módon takarít meg.
A társaság beszállítója, aki a távvezetékeket építtette volna, ily módon 7 milliárd forint árbevétel-csökkenéssel számol. Ezen az üzleten 12,5% nyereséget ért volna el, amelyre 9% társasági adót (kb. 80 millió forint) és kb. 10% iparűzési adót (90 millió forint) fizetett volna. Ezen túlmenően, ez a társaság nem veszi alkalmazásba azokat a munkatársakat, akik a munkát végezték volna. Ezek a munkatársak évi 2 milliárd forint személyi jellegű ráfordítást jelentettek volna a cégnek. Ennek a költségnek közel a fele (900 millió forint) személyi jövedelemadó, a munkavállalót terhelő járulékok és a munkaadói társadalombiztosítási adó címén a költségvetés bevételeit gyarapította volna.
Az a kábelgyártó, aki ennek a társaságnak 4 milliárd forint értékben kábelt szállított volna, szintén árbevétel-csökkenést szenved el.
A láncreakció továbbszámolásának „örömétől“ inkább megfosztom magunkat. Bár valószínű, hogy az így kieső adó- és egyéb közteherbevétel nem éri el a távközlési adóból befolyó 10 milliárd forintot, azzal számolni kell, hogy ezen adók és közterhek be nem fizetése révén a költségvetés csupán a remélt extra bevétel töredékével gazdagodik. Ráadásul nem lehet tudni, pontosan hol hiányoznak ezek a bevételek. Csak annyi látszik, hogy a gazdasági növekedés lehetne nagyobb is.
Bár a kiskereskedelmet jelenleg nem sújtja különadó, mert a gazdasági kormányzat nemrég lemondott ennek újbóli bevezetéséről, a különadók bevezetése vagy az attól való félelem rossz hangulatot teremt a befektetők körében. A lehetséges befektetők a kiszámíthatatlanságtól tartva könnyen egy másik régiós helyszín mellett dönthetnek.
