A munkáltató oldalán kellő gondosságot és különös körültekintést követel meg, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása. Egy elhamarkodott döntés, a körülmények nem vagy nem teljes körű feltárása egy esetleges munkaügyi per során annak megállapításához vezethet, hogy a munkaviszony megszüntetése jogellenes volt.
A felmondás indoka: világos, valós és okszerű
A munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartására alapított felmondás indoka akkor világos, ha a felmondásból a munkavállaló számára egyértelműen kitűnik, hogy milyen kötelességszegésen alapul a munkaviszony megszüntetése. A felmondás indoka ne legyen túl általános, közhelyszerű. A felmondás alapjául szolgáló munkavállalói magatartás pontosan, kellő részletezettséggel kerüljön rögzítésre. Nem elegendő a felmondás indokaként pusztán a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésére hivatkozni, hanem meg kell jelölni, hogy a munkavállaló milyen kötelességszegést, mikor, hogyan, illetve hányszor követett el. A felmondás indoka összefoglalóan is megjelölésre kerülhet annak figyelembevétele mellett, hogy egy esetleges munkaügyi per során a munkáltató köteles bizonyítani az összefoglaló megjelölést alátámasztó kötelességszegéseket. A felmondás indokaként javasolt inkább több tényre, körülményre hivatkozni, valamint azokat részletesen kifejteni mintsem, hogy egy esetleges munkaügyi perben jogszerű indok hiányában elmarasztalják a munkáltatót. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy több felmondási ok esetén egyetlen indok bizonyítottsága is alátámaszthatja a felmondás jogszerűségét. További feltétel, hogy a felmondás indoka valós és okszerű legyen. Az előbbi feltétel azt jelenti, hogy a felmondás alapjául szolgáló magatartásnak a valóságnak megfelelőnek, tényszerűnek kell lennie. Az utóbbi szerint pedig a felmondásból ki kell tűnnie, hogy a munkavállaló munkájára valóban a felmondásban megjelölt magatartás miatt nincs szükség, illetve arra tekintettel a munkáltatótól nem elvárható a munkaviszony fenntartása.
A felmondás indoka legyen időszerű
Szükséges hangsúlyozni, hogy a felmondás indokaként megjelölt kötelességszegésnek időben kapcsolódni kell a felmondás közléséhez. Különösen indokolt kellő körültekintéssel eljárni, ha a munkáltató valamely általa hosszabb időszakon keresztül eltűrt magatartásra hivatkozva kívánja megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát. A Munka Törvénykönyve által rögzített jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértését jelenti ugyanis az is, ha a munkáltató joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a munkavállaló okkal bízhatott. Így például, ha a munkavállaló éveken keresztül eltűrte, hogy a munkavállaló már fél órával a munkaidő vége előtt befejezi a munkát, úgy erre nem lehet jogszerűen felmondást alapítani.
Bizonyítás a munkaügyi per során
A felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltató köteles bizonyítani, amely során a munkáltató gyakran bizonyítási nehézségekbe ütközik. Ennek kockázata azonban megfelelő felkészülés mellett jelentős mértékben csökkenthető.
1. Írásbeli figyelmeztetés
Az írásbeli figyelmeztetés megfelelő jogi eszköz lehet a jogszerű felmondást megalapozó, megfelelő súlyú és gyakorisággal elkövetett kötelességszegés bizonyításához. Így például az egyszeri késés önmagában nem nyújt megfelelő alapot a felmondáshoz, ugyanakkor, ha a munkavállaló rendszeresen, erre irányuló többszöri írásbeli figyelmeztetés ellenére sem képes a munkaidő kezdetén felvenni a munkát, úgy az már összességében megalapozhatja a jogszerű felmondást. Az eset összes körülményének mérlegelése alapján lehet meghatározni, hogy egy adott esetben a munkaügyi per során hány munkáltatói figyelmeztetés alkalmas a felmondás jogszerűségének igazolására. Utalni szükséges a kétszeres értékelés tilalmára, amely szerint ugyanazon munkavállalói magatartás miatt egyidejűleg nem élhet a munkáltató figyelmeztetéssel és felmondással. A fenti példa szerint, ha a munkáltató a munkavállalónak késés miatt írásbeli figyelmeztetést ad, úgy erre hivatkozással egyidejűleg nem közölhet felmondást is a munkavállalóval. Ugyanakkor, ha a munkavállaló a későbbiekben ismételten elkésik, úgy a korábban ugyanazon kötelességszegés miatt adott figyelmeztetés megfelelően igazolhatja a munkáltatói döntést.
2. A munkavállaló és a kötelezettségszegéssel érintettek meghallgatása
A felmondással érintett munkavállalót minden esetben – a kötelességszegés elkövetésekor vagy az arról való tudomásszerzéskor késlekedés nélkül – szükséges kikérdezni az eset összes körülményéről, valamint alkalmat kell biztosítani számára, hogy álláspontját előadhassa. Ez a felek közötti együttműködési kötelezettségéből is következik. Indokolt, hogy az erről készült jegyzőkönyvet a munkavállaló két tanú jelenlétében írja alá, valamint fontos, hogy a jegyzőkönyv egy példánya a munkavállaló részére kerüljön átadásra. Amennyiben más munkavállalókat is érint a kötelességszegés, a munkáltató őket is kérdezze ki késlekedés nélkül, és nyilatkozatukat a fentiek szerint rögzítse írásban.
3. Egy tagadás – egy állítás
Egyéb bizonyítékok hiányában, ha csak a munkáltató és a munkavállaló szava áll egymással szemben, úgy a felmondás közlése – figyelemmel a munkáltatót terhelő bizonyításra egy esetleges munkaügyi per során – magas jogi kockázatot jelenthet. Ilyen esetben indokolt a felmondás közlésének elhalasztása azzal, hogy a munkáltató megfelelően dokumentálni kezdi az egyes kötelességszegéseket a felmondás jogszerűségének alátámasztására egy esetleges munkaügyi perben.
A jogi kockázat csökkentése érdekében célszerű a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartására alapított felmondás esetében már a felmondás közlését megelőzően mérlegelni, hogy egy esetleges munkaügyi per során milyen bizonyítékokkal igazolható a felmondás jogszerűsége.
