A bizonyítás szabályainak, a kapcsolódó adóhatósági kötelezettségeknek és adózói jogoknak az ismerete alapvető fontosságú egy adóellenőrzés esetén. Cikkünk ebben témában ad segítséget, külön figyelemmel a várhatóan 2018-tól hatályos adóigazgatási rendtartás tervezetének a bizonyítást korlátozó rendelkezéseire.
A bizonyítás szabályairól dióhéjban
A bizonyítás szabályait az adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvényben, illetve a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi. CXL. törvényben találjuk. Az adóellenőrzés során alapvetően ún. szabad bizonyítással szembesülünk, ez egyrészt azt jelenti, hogy az Art. csak a bizonyítási eszközök és bizonyítékok példálózó felsorolását adja, másrészt azt, hogy az adóhatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt.
A NAV a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékeli, és az ezen alapuló (szabad) meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. A leggyakoribb bizonyítás az adó megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, nyilvántartások összevetése és értékelése. Emellett az adóhatóság nyilatkozattételre idézheti be az adózót, tanúkat hallgathat meg, kapcsolódó vizsgálatot indíthat. Természetesen az adózónak is joga van ahhoz, hogy bizonyítási indítványokat terjesszen elő. Fontos, hogy az adóhatóságnak a felajánlott, de mellőzött bizonyításról, illetve a mellőzés indokairól számot kell adnia határozatában. Az adózói bizonyítás, érvrendszer kifejtésének egyik legfontosabb eszköze a vizsgálati jegyzőkönyvre tett észrevétel. Ezzel kapcsolatos álláspontját az adóhatóság többnyire a határozatában fejti ki.
A bizonyítási kötelezettség és a bizonyítási teher átfordulása
A bizonyítási kötelezettség az eljárási szabályok alapján jelöli ki, hogy kinek a feladata a bizonyítás, míg a bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a bizonyítás sikertelensége az adózó számára hátrányos megállapításra vezethet.
Az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani. Nagyon fontos, hogy a NAV a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Az adózó bizonyítási kötelezettsége (feladata) csak rendkívül szűk körben értelmezhető, alapvetően abban az esetben, ha az adózót adómentesség vagy adókedvezmény illeti meg, ezt ugyanis okirattal vagy más alkalmas módon az adózó köteles bizonyítani.
A becslési eljárásokban (pl. a vagyonosodási vizsgálatban) az adózó a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja. Becslés esetén tehát a bizonyítási teher átfordul, ami azonban nem jelenti azt, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázása iránti kötelezettsége alól mentesülhet, vagyis az adózót a bizonyítás kapcsán mankó nélkül hagyhatja.
Mit jelent a „bizonyítékok csöpögtetése”?
Előfordul, hogy az adóhatóság olyan időszakot vizsgál, amely hamarosan elévül, így kérdéses, hogy a NAV az ellenőrzést elévülési időn belül (személyi jövedelemadó kapcsán az adóévet követő 6. éven belül) le tudja-e jogerősen zárni. Az ilyen esetekre vonatkozik az a rosszhiszemű, de e tekintetben nehezen tetten érhető adózói magatartás, amely a bizonyítékok visszatartásával, az előterjesztések időzítésével húzza el az ellenőrzés és az azt követő hatósági eljárás időtartamát.
Ez az eljárás sok esetben gondot okoz a revizoroknak, hiszen az adóhatóság köteles az adózóknak a bizonyítás körében előterjesztett indítványait megvizsgálni, a tényállást tisztázni, még akkor is, ha ez veszélyezteti a jogerős határozat időben történő meghozatalát.
A bizonyítás korlátai a várható új szabályok szerint
Az adóigazgatási rendtartás tervezete szigorúbb határidőket tartalmaz az adóellenőrzések kapcsán. A tervezet szerint az adóellenőrzést 365 napon belül kell befejezni, az adóellenőrzést lezáró jegyzőkönyvre vonatkozó észrevétel megtételére pedig jogvesztő 30 napos határidő áll rendelkezésre.
Az egyik legfontosabb változást hozhatja, hogy a fellebbezés során nem lehet majd olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezőnek az elsőfokú döntés meghozatala előtt tudomása volt, ám a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére sem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott.
A tényállás kiegészítése érdekében a másodfokú adóhatóság maga is intézkedhet. A tervezet szerint az eljárás határideje a felettes szerv utasításának az elsőfokú adóhatósághoz érkezését követő 90 nap lesz. Ezen „extra” bizonyítás időtartama a jogorvoslati eljárás határidejét meghosszabbítja.
KAPCSOLÓDÓ CIKKÜNK:
