Magyarország Európai Unióhoz történt csatlakozása óta eltelt időszak alatt sem sikerült egyértelmű szabályrendszert kialakítani a közösségen belüli, áfa mentes termék kiszállítások igazolását illetően. A tét nagy, hiszen komoly általános forgalmi adó kockázatot kell kezelnie azon vállalkozásoknak, melyek nem tudják kellően alátámasztani azt a tényt, hogy az áru elhagyta Magyarország területét. Érdemes tehát megnézni, hogy az Unió egy régi tagjánál, Németországban, hogyan szabályozzák ezen kiemelt adókockázati területet, és hogy valóban előttünk járnak-e ezen a téren.
Magyar ügyek
A német szabályozás vizsgálata előtt érdemes röviden „megemlékezni” egy magyar vonatkozású Európai Bírósági ítéletben foglalt magyar hatósági érvelésről. A C-273/11. sz. ügyben (Mecsek-Gabona ügy) a magyar adóhatóság álláspontja szerint a magyar eladónak rendelkeznie kellett volna egy olyan dokumentummal, mely azt bizonyítja, hogy az árut feladták, és egy másik tagállamba szállították. Mivel a társaság nem tudott ilyen iratot bemutatni az adóellenőrzési eljárás során, illetve az általa bemutatott irat nem volt hitelesnek tekinthető, meg kellett fizetnie az alapügy tárgyát képező értékesítést terhelő áfát, kivéve, ha jóhiszeműen járt el az ügylettel kapcsolatban. Az adóhatóság szerint a társaságnak nemcsak az áru elszállításáról, hanem annak a rendeltetési helyére való megérkezéséről is meg kellett volna győződnie.
Magyar ítélkezési gyakorlat
Ugyanezt a gondolatmenetet láthatjuk visszaköszönni a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatában. A Legfelsőbb Bíróság egy ítéletében kiemelte, hogy a fuvarokmány megléte önmagában pusztán azt a körülményt támasztja alá, hogy a fuvarozó az árut a feladótól átvette. Ezért a fuvarokmánynak vagy más igazolásnak az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell alkalmasnak lennie arra, hogy kétséget kizáró módon igazolja a termék más tagállamba történő kiszállítását, megérkezését. Mindezek alapján a konkrét esetben az eladó társaság nem járt el kellő körültekintéssel akkor, amikor több száz tonna terményt adott át úgy, hogy a termék kiszállításának körülményeiről még a fuvarozást ténylegesen végző ellenőrzésével, a CMR okmány hitelességének vizsgálatával sem győződött meg.
Uniós elvárások
Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából is kitűnik, hogy mivel a 112/2006/EK irányelv egyetlen rendelkezése sem írja konkrétan elő, hogy az adóalanyoknak milyen bizonyítékokat kell benyújtaniuk a mentességben való részesüléshez, a tagállamoknak kell meghatározniuk a Közösségen belüli termékértékesítések mentesítésének feltételeit annak érdekében, hogy biztosítsák az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazását, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzését.
A bevezetőben már említett Mecsek-Gabona ügyben a magyar kormány által a Bíróság előtti tárgyalás során adott magyarázatok szerint a magyar szabályozás csak azt írja elő, hogy az értékesítést igazolni kell, és a megkövetelt bizonyítékok köre az érintett ügylet konkrét körülményeitől függ. Egyetlen támpontot a meglehetősen régi, ugyanakkor részletes 2007/41. számú adózási kérdés ad azt illetően, hogy mit is szeretne látni az adóhatóság egy ellenőrzés során kiviteli igazolásként.
Német szabályozás
Hasonló bizonytalanságot lehet észlelni a szabályozásban Németországban. A német áfatörvény végrehajtási rendeletének 2012. január 1-jén hatályba lépett változása új szabályokat vezetett be a közösségen belüli értékesítések bizonylatolásával kapcsolatban. Amennyiben egy német áfa-alany a Közösségen belüli értékesítéseit adómentesen kívánja kezelni, egy a vevő által kiállított (aláírt) speciális bizonylattal, ún. „megérkezési igazolással” (Gelangensbestätigung) kell rendelkeznie.
Az új rendelkezés számos kérdést vetett fel, és hatalmas felháborodást váltott ki a gazdasági szereplők körében tekintve a speciális bizonylattal járó adminisztratív terheket. A gazdasági kamarák nyomására a német pénzügyminisztérium újabb és újabb határidőket tűzött ki, amely határidők lejárta előtt történő közösségen belüli értékesítések esetében nem kifogásolható a korábbi szabályoknak megfelelő bizonylatolás. Az aktuális tervek szerint 2013. július 1-jétől fog életbe lépni az új szabályozás, bizonyos könnyítéseket is lehetővé téve, mely szerint nem a „megérkezési igazolás” lesz az egyetlen elfogadott igazolás, és további igazoló dokumentumokat is el kell fogadniuk a hatóságoknak. A német kitekintés summázása során jól látszik az, hogy egy, a közösségi rendszerben régóta „aktív” tagállam hatóságai számára sem egyszerű megtalálni az arany középutat, úgy, hogy az adókijátszást még gondolati úton is kizárják, miközben a vállalkozások működését sem korlátozzák adminisztratív akadályokkal.
Követendő lépések
Melegen ajánlott tehát a magyar vállalkozások számára egy olyan belső adminisztrációs rendszer kialakítása, mely az adóhatósági ellenőrzések során meggyőzően és egyértelműen mutatja az adómentes számla kiállítása előtt a vállalkozás kellő körültekintését és a jóhiszemű eljárást. A tapasztalatok azt mutatják, hogy minél több biztosítékot építenek be eljárásaikba a vállalkozások az eladások során, annál komfortosabban érezhetik magukat, amikor az adóellenőrzésről szóló megbízólevél aláírására kerül a sor. Ilyen biztosítékot jelenthet többek között a vevő által is lepecsételt, olvasható CMR fuvarokmány, mely hivatkozást tartalmaz a fuvareszköz rendszámára és a termékeket kísérő számlára is. A vevő és a vevő képviseletében eljáró személy első szerződéskötés előtti alapos azonosításán, valamint a vevő EU adószámának ellenőrzésen túl érdemes a szerződésekben rendelkezni az olyan esetekről, amikor a vevő nem küldi vissza a CMR okmány megfelelő példányát az eladó részére.
