Miután az előző cikkünkben ismertetettek alapján meghatároztuk munkavállalónk adóügyi illetőségét, a Magyarország és a másik érintett ország között létrejött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény segítségével meg tudjuk állapítani, hogy a munkavállaló egyes külföldről származó jövedelmei után melyik országban kell személyi jövedelemadót fizetni. Mindez természetesen arra az esetre vonatkozik, amikor létezik az érintett ország és Magyarország között kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény (amennyiben nincs ilyen egyezmény, abban az esetben speciális belföldi szabályokat kell alkalmazni).
Az egyezmények az egyes jövedelemtípusok esetében pontosan meghatározzák, hogy melyik országnak – a forrásországnak vagy az illetőség országának – van joga adóztatni a jövedelmet. Ez természetesen nem minden esetben jelent tényleges adóztatást, hiszen előfordulhat, hogy az adott jövedelem az érintett államban adómentesnek minősül.
Nézzük, mik a leggyakoribb jövedelemtípusok!
Tőkejövedelmek
Az első nehézséget gyakran a kapott jövedelem típusának meghatározása jelenti. A külföldi adóigazolásokon gyakran nem tüntetik fel, hogy pontosan milyen jövedelmet szereztünk. Sokszor nem dönthető el egyértelműen, hogy a külföldi értékpapírunk hozama osztalék vagy kamat. Mégsem tekinthetünk el azonban a jövedelemtípusok meghatározásától, hiszen más-más közterheket kell utánuk fizetni. Míg az osztalék után alapesetben a magyar 15%-os személyi jövedelemadó mellett 14% egészségügyi hozzájárulást (eho) kell fizetni, a kamat után 2016-ig az eho mértéke 6% volt Magyarországon. 2017-től a kamatokat nem terheli eho-fizetési kötelezettség. Szintén nem merül fel eho-fizetési kötelezettség a tőzsdei értékpapírok után.
Fontos tudni, hogy abban az esetben, ha a külföldi munkavállalónk nem fizet járulékokat Magyarországon, mert azokat egy másik EU-tagállamban fizeti meg (és ezt igazolni is tudja), eho-t sem kell fizetnie a tőkejövedelmek után.
A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alapján a kamatból és az árfolyamnyereségből származó jövedelem után alapvetően az illetőség országában kell adót fizetni. Ez egyben azt is jelenti, hogy ha a forrásországban adót vontak le a kamatból, a levont adót ott vissza lehet igényelni. Az adólevonást meg is előzhetjük azzal, ha a külföldi bankhoz benyújtunk egy illetőségigazolást, amellyel igazolni tudjuk magyar illetőségünket.
Speciális előírások vonatkoznak az osztalékjövedelmekre. Az osztalékból származó jövedelem ugyan szintén az illetőség országában adózik, azonban a forrásországnak is joga van bizonyos mértékig megadóztatni a jövedelmet. Ez a mérték az egyezményeknek megfelelően általában 10 vagy 15%. A külföldön megfizetett adót Magyarországon be kell számítani. Ez lényegében azt jelenti, hogy ha például Németországból teszünk szert osztalékjövedelemre, akkor Németországnak a német-magyar kettős adóegyezmény alapján joga van 15% adót levonni. Amennyiben él is ezzel a jogával, és osztalékunkból levontak 15% adót, ezt a magyar bevallásunkban a fizetendő adóból levonhatjuk. Tekintettel arra, hogy a magyar személyi jövedelemadó mértéke 15%, a német osztalék után nem kell további adót fizetnünk.
Ingatlanok hasznosításából eredő jövedelem
Az egyezmények az ingatlanból származó jövedelem adóztatásának jogát annak az országnak rendelik, ahol az ingatlan fekszik. Ez azt jelenti, hogy ha a külföldi munkavállalónk otthoni ingatlanát magyarországi munkavégzése alatt kiadja, a bérleti díjat az ingatlan fekvése szerinti államban kell leadóznia, függetlenül attól, hogy az itt tartózkodása alatt esetleg magyar illetőségűnek minősül.
Ugyanez igaz az ingatlan értékesítéséből származó jövedelemre is.
A jövedelemtípusok harmadik nagy csoportjával, a munkaviszonyból származó jövedelmekkel ez a cikkünk foglalkozik.
