A külföldiek jövedelemadózásáról szóló korábbi cikkünkben már szó volt róla, hogy ha létezik a másik érintett ország és Magyarország között kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, akkor az egyezmény segítségével megállapítható, hogy melyik országban kell személyi jövedelemadót fizetni a munkavállaló egyes külföldről származó jövedelmei után.
Az egyezmények az egyes jövedelemtípusok esetében pontosan meghatározzák, hogy melyik országnak – a forrásországnak, vagy az illetőség országának – van joga adóztatni a jövedelmet. A leggyakoribb jövedelemtípusok közül a tőkejövedelmet és az ingatlanok hasznosításából eredő jövedelmet az említett cikkben tekintettük át, most az egyik legjelentősebb, a munkaviszonyból származó jövedelem kerül górcső alá.
Melyik évben, hol fizetendő adó munkaviszonyból származó jövedelem után?
A nem önálló tevékenységből származó jövedelemre speciális szabályok vonatkoznak. A munkaviszonyból származó jövedelem és hasonló juttatások alapvetően az illetőség országában adóztathatóak. Más a helyzet, ha a munkavállaló az illetősége országától eltérő országban dolgozik, ekkor ugyanis alapesetben a munkavégzés országában kell adót fizetnie.
Abban az esetben, ha a társasághoz érkező külföldi munkavállaló munkabérét nem a magyar társaság fizeti, nem a külföldi társaság magyar telephelyét terheli, és a munkavállaló nem tölt 183 napnál többet Magyarországon, az adót mégis az illetőség országában kell megfizetnie. A 183 napos szabály esetében fontos az adott egyezmény szövegének pontos ismerete. Az egyezmények egy része adó- vagy pénzügyi évhez, más része naptári évhez köti a vizsgálandó időszakot. Az újabb egyezmények esetében pedig bármely, az érintett évben kezdődő vagy végződő időszakot kell figyelembe venni.
Így például, ha a munkavállaló 2016 októberében jött Magyarországra és 2017 májusáig marad, attól függően keletkezik adófizetési kötelezettsége Magyarországon a munkabére után, hogy melyik egyezményt kell figyelembe venni. A német-magyar egyezmény esetében a magyar tevékenységért kapott munkabér mind 2016-ban, mind 2017-ben Magyarországon fog adózni, mert találhatunk egy olyan, 2016-ban kezdődő, és 2017-ben végződő 12 hónapos időszakot, amelyben 183 napnál többet tartózkodott a német illetőségű munkavállaló Magyarországon. Tehát bár úgy tűnik, hogy 2016. évben csak egy rövid időszakot volt itt a munkavállalónk, és emiatt nem merül fel magyar adóztatás, mégis kell magyar adóbevallást beadnia és magyar adót befizetnie, az egyezmény speciális rendelkezése alapján. Abban az esetben azonban, ha egy francia illetőségű magánszemélyről van szó, sem 2016-ban, sem 2017-ben nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Magyarországon a munkabére után, hiszen a francia–magyar egyezmény alapján az adóévet kell vizsgálni, és egyik érintett évben sem haladta meg a magyar tartózkodása a 183 napot.
Fontos, hogy a 183 napos szabály vizsgálatakor nem csak a munkanapokat kell figyelembe venni, hanem az összes tartózkodási napot, így a hétvégéket és a szabadságot is. Azokat a napokat azonban, amikor a munkavállaló magyar illetőségűnek minősül, nem kell figyelembe venni.
Azokon a munkanapokon, amikor a francia illetőségű munkavállalónk külföldön, Franciaországban vagy akár Spanyolországban dolgozik, a munkaviszonyból származó jövedelem Franciaországban lesz adóköteles.
Ki minősül gazdasági munkáltatónak?
A fentiek mellett vizsgálni kell az ún. gazdasági munkáltatót. Előfordulhat ugyanis, hogy gazdasági értelemben nem az a társaság minősül a magánszemély munkáltatójának, akivel megkötötte a munkaszerződését. A gazdasági munkáltató személyének meghatározásához egy ún. integrációs tesztet kell végezni annak megállapítására, hogy a kiküldött munkavállaló mennyire integrálódott a fogadó szervezetbe. A teszt során többek között olyan szempontokat kell vizsgálni, mint hogy ki jogosult a munkavállaló munkarendjét meghatározni, szabadságait kiadni, ki adhat utasításokat a munkavégzéssel kapcsolatban, ki viseli a munkavállaló munkájával járó felelősséget és kockázatot stb.
Amennyiben az integrációs teszt alapján megállapítható, hogy a fogadó társaság minősül a munkavállaló gazdasági munkáltatójának, a munkavállalónak a munkavégzés országában kell leadóznia a munkabérét még akkor is, ha a bérét a kiküldő országból kapja és nem tölt a fogadó országban 183 napnál többet.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Külföldiek jövedelemadózása jövedelemtípusok szerint Magyarországon
Külföldiek jövedelemadózása Magyarországon – az adóügyi illetőség meghatározása
A cégcsoporton belüli kiküldetés munkajogi keretei
Útmutató HR-eseknek – külföldiek jövedelemadózása Magyarországon
