Mint arról már korábbi cikkünkben írtunk, az adózás rendjéről szóló törvény két új törvényben kerül majd újraalkotásra. Az adóigazgatási rendtartásról szóló és a továbbra is változatlanul elnevezett, de tartalmilag megújult, adózás rendjéről szóló törvény tervezetét a szakmai szervezetek, illetve minden érdekelt 2017. augusztus 18-ig véleményezhették, így végleges normaszövegről még nem beszélhetünk. A tervezetek szerint azonban az adóhatósági ellenőrzés és a hatósági eljárás több részletszabálya módosulna.
Mit szabályoz majd az adóigazgatási rendtartás és az új adózás rendjéről szóló törvény?
A jelenleg hatályos adózás rendjéről szóló 2003. XCII. törvény komoly terjedelme ellenére is a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi. CXL. törvényre (Ket.) mint háttérjogszabályra támaszkodik. A sok esetben párhuzamos, de ennek ellenére a részletszabályokat illetően különböző szabályozás sokszor komoly dilemma elé állította a jogalkalmazókat. Az olyan tételeket, mint hogy az adóigazgatási eljárásban alkalmazandó jogorvoslati rendszer az adózás rendjéről szóló törvényben teljes körűen szabályozott (és így értelemszerűen a Ket. alkalmazása fel sem merül), csak szakmai kommentárokból lehetett megismerni, amit a laikusok ritkán forgatnak. A közérthetőség igénye is megkövetelte, hogy ez a kettősség megszűnjön, és egységes, sui generis adóeljárási szabályrendszer jöjjön létre. Az NGM hivatalos tájékoztatása szerint az adóigazgatási rendtartás az általános eljárási szabályokat, míg a speciális részletszabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza majd.
Változhatnak a határidők az ellenőrzések során
Bár alapesetben az adózás rendjéről szóló törvény jelenlegi határidői is észszerű keretek közé szorítják az ellenőrzések lefolytatását, azonban a sorozatos határidő-hosszabbítások, a határidőbe be nem számító eljárási cselekmények miatt az ellenőrzések ad absurdum akár évekig is elhúzódhattak, ami adott esetben a visszaigényelt áfa kiutalását is akadályozhatta. A tervezet ezért abszolút határidőket is meghatároz, melyek alatt az ellenőrzést be kell fejezni. Így például a cégek adóellenőrzése a 365, a megbízhatónak minősített cégek vizsgálata a 180 napot nem haladhatja meg. A bevallások utólagos ellenőrzésének (a tervezet szóhasználata szerint „adóellenőrzésnek”) a határideje továbbra is 90 nap maradna alapesetben, azonban a megállapításokat tartalmazó jegyzőkönyv kézbesítését követően, az adózó észrevétele alapján tett kiegészítő ellenőrzés határideje 15 napról 30 napra növekedne. Az adózói észrevétel kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az ennek megtételére nyitva álló határidő a jelenlegi 15 napról 30 napra emelkedne adóellenőrzés esetén, azzal, hogy ez a határidő jogvesztő. Kérdés, hogy egy ilyen rendelkezést miként tudna alkalmazni a NAV a gyakorlatban, figyelemmel arra is, hogy az adózónak az eljárás során végig joga van arra, hogy nyilatkozatot tegyen.
Az ördög a részletekben rejlik
Az adóigazgatási rendtartás tervezete számos rendelkezést, jogintézményt tartalmaz a Ket. mintájára. Ilyen például a tárgyalás, amire akkor van szükség, ha a tényállás tisztázásához az eljárásban részt vevő személyek (pl. tanúk) együttes meghallgatása indokolt. A tárgyalásról az eljárás alá vont adózót értesíteni kell, aki bizonyítási indítványt tehet és kérdést intézhet a meghallgatott személyhez.
Ugyancsak átkerül a tanúkkal foglalkozó szabályozási tárgykör az adóigazgatás rendjébe. Érdekes, hogy a tervek szerint párhuzamosan megmarad azonban a jelenleg az adózás rendjéről szóló törvény 48. §-ában foglalt nyilatkozattételre szóló felhívás is. A tanúvallomás és az adózás rendjéről szóló törvény 48. §-a szerinti nyilatkoztatás lényegében ugyanarra szolgál, azaz, hogy az érintett ügyfélen/adózón kívül mástól is tapasztalati ismeretet lehessen szerezni az ügy szempontjából fontos tényekről, körülményekről. A hatályos adózás rendjéről szóló törvény 48. §-a szerinti nyilatkoztatás alanya csak olyan szervezet vagy magánszemély lehet, aki az ellenőrzés alá vont adózóval szerződéses kapcsolatban áll, vagy korábban abban volt. További fontos eltérés a tanú meghallgatásával szemben, hogy az ilyen nyilatkoztatásról az adózót nem kell értesíteni. Így fő szabály szerint az elhangzottakról az adózó csak a jegyzőkönyv útján értesül. Említést érdemel, hogy a tervek szerint az ellenőrzés megindítása kapcsán visszatérne az előzetes értesítés lehetősége, illetve, hogy az ellenőrzések nevesített fajtáinak száma csökken (pl. nincs külön nevesítve az adatok gyűjtését célzó ellenőrzés).
A jogorvoslati rendszer változásai
Az mindenképpen megnyugtató, hogy az alapvető jogorvoslati eszközök (fellebbezés, felügyeleti intézkedés, bírósági felülvizsgálat, avagy közigazgatási per) továbbra is megmaradnak. Vélelmezhetően az eljárások elhúzódásának megakadályozását hivatott szolgálni a tervezet azon rendelkezése, amely korlátok közé szorítja az új tényekre, körülményekre való hivatkozást a másodfokú adóhatóság előtt. Az adóigazgatás rendjéről szóló törvénytervezet tartalmaz továbbá olyan jogorvoslathoz/döntés-felülvizsgálathoz kapcsolódó jogintézményeket, mint az ügyészi felhívás és fellépés, illetve a semmisség. Ezen, alapvetően hivatalból induló és adott esetben az eljárás során hozott döntés megváltoztatását, illetve megsemmisítését eredményező jogintézmények meglehetősen szűk körben érvényesülnek, de ha minden kötél szakad, érdemes lesz ezeket is megfontolni, például az ügyész felé tenni egy jelzést, ha az adóhatóság törvénysértését észleljük.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEINK:
Jogorvoslat az adóigazgatásban
Ügyféli nyilatkozat, teljességi nyilatkozat NAV ellenőrzés során
