Aki már régóta adótanácsadóként vagy adózási vezetőként, esetleg jogalkalmazóként éli mindennapjait, annak nem újdonság, hogy 2019-től ismét változott az innovációs járulék hazai szabályozása. A szakember legfeljebb újra csak a fejéhez kap egy „már megint!” felkiáltás kíséretében. És teszi ezt teljesen jogosan, hiszen nehezen számolható össze, hány alkalommal változott már az elmúlt 10-15 évben az innovációs járulék szabályozása.
Innovációs járulék – egy kis múltidézés
Bár szinte hihetetlen, a jelenleg is hatályos, 2015. január 1-jétől irányadó jogszabály bevezetése óta 2018. év végéig gyakorlatilag változatlan a szabályozás azon meghatározó eleme, hogy mely gazdasági társaságok kötelezettek az innovációs járulék fizetésére. A kulcskérdés mindig is az volt, hogy a mentesített státuszra jogosító mikrovállalkozói, kisvállalkozói státuszt a vállalkozások egyedi mutatói alapján vagy esetleges kapcsolt vállalkozások pénzügyi adatainak összesítésével kell-e meghatározni.
2014 végén a szabályozás úgy nézett ki, hogy a mikro- vagy kisvállalkozói minőség megállapításánál a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004-es törvény (Kktv.) valamennyi vonatkozó előírását figyelembe kellett venni. Így vizsgálni kellett azt, hogy a társaságnak van-e kapcsolódó vagy partnervállalkozása, illetve az úgynevezett „kétéves szabály” alapján teljesül-e az, hogy a foglalkoztatotti létszáma, nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege két egymást követő beszámoló adatai alapján meghaladják-e a jogszabályban rögzített határértéket.
Ezt követően 2015-től 2018 végéig a minősítést a vállalkozások egyedi mutatói alapján kellett meghatározni. A 2019-től hatályos régi-új szabályozás viszont a 2015 előtti rendelkezéseket állítja vissza tartalmában.
2019-es szabályozás
Mit jelent mindez a gyakorlatban? Annak meghatározásakor, hogy kötelezett-e vállalkozásunk innovációs járulék fizetésére, az idei évtől ismét figyelembe kell tehát vennünk, hogy a kapcsolódó vagy partnervállalkozásainknak hogyan alakulnak a megfelelő pénzügyi mutatói, és a kötelezettség tényének meghatározásakor az ő beszámolóikban szereplő számokat is figyelnünk kell. A „kétéves szabály” változatlanul alkalmazandó: a határértékeket éves szinten „átlépő” (vagy a határértékektől elmaradó) vállalkozás akkor veszíti el korábbi minősítését, ha két egymást követő beszámolási időszakban átlépi az adott határértéket, vagy elmarad azoktól.
Lássunk egy példát! Tegyük fel, hogy vállalkozásunk kisvállalkozásként már legalább 2017 óta nem kötelezett innovációs járulék fizetésére, és a 2018-as évben (a legutolsó rendelkezésre álló, 2016-os beszámolójában szereplő önálló számok alapján) is mikrovállalkozásnak minősült. Gazdasági tevékenysége érezhetően erősödött a 2017-es beszámoló számai alapján, és a 2019-es besoroláskor, a legutóbbi 2017-es beszámoló számai alapján immár nagyvállalkozásnak minősül. Hiába állapítjuk meg azonban az idei minősítés során, hogy a legutóbbi beszámoló adatai alapján a társaságunk mutatói átlépték a határértékeket, mindez először történt meg a 2017-es beszámoló adatai alapján, azaz a társaságunk minősítése nem változik még 2019-ben, továbbra is mentes lesz az innovációs járulék fizetése alól.
Vizsgálandó szempontok röviden
Fontos tehát megállapítanunk, hogy cégcsoportunkban szereplő vállalkozások a jogszabály alapján kapcsolódó vagy partnervállalkozásunknak minősülnek-e. Ha igen, akkor az együttes adatokat kell figyelembe vennünk az innovációs járulékfizetési kötelezettség megállapítása során, amikor a határértékek teljesítését vizsgáljuk – 2019-től ismét úgy, mint 2015 előtt. Jó hír azonban, hogy az innovációs járulék alapja és mértéke nem változott: továbbra is a helyi iparűzési adóalapnak megfelelő összegre kell kalkulálnunk 0,3%-ot.
Amennyiben tudni szeretné, hogyan érinti az Ön cégét az innovációs járulék 2019-től hatályos szabályozása, keresse meg bizalommal a WTS Klient adószakértőit!
