Amennyiben a magánszemély jövedelme külföldről származik, adókötelezettségének megállapítása érdekében meg kell határoznia adóügyi illetőségét, illetve azt, hogy melyik állam adóztathatja jövedelmét. Mindehhez a hazai szabályok mellett jellemzően az irányadó kettős adóztatás elkerüléséről szóló nemzetközi egyezmények előírásai nyújtanak segítséget.
A szabályozás szerint az illetőség államától eltérő országban végzett, a nem önálló munkáért kapott jövedelem a magánszemély illetősége szerinti államban adóztatható, amennyiben a következő 3 feltétel mindegyike teljesül, azaz:
• a magánszemély 183 napnál több napot nem tölt másik államban,
• bérét olyan munkáltató fizeti, aki nem belföldi illetőségű a másik államban,
• bérének költségét nem a munkáltató másik államban lévő telephelye viseli.
Ha ezek közül bármely feltétel nem teljesül, akkor a magánszemély jövedelme a munkavégzés helye szerinti államban válik adóztathatóvá.
Ebből adódóan a külföldön eltöltött napok számának pontos meghatározása kulcsfontosságú az adóztatás szempontjából. Az OECD Modellegyezmény alapesetben a 183 napos szabály vizsgálata során a bármely 12 hónapos időtartamot tekinti kiindulási alapnak. E formula alkalmazását vette át a Magyarország és Németország között, 2011. évben megkötött új adóegyezmény is, mely a korábbi, 1977-ben aláírt szerződést váltotta fel (az új angol-magyar egyezmény is hasonlóan rendelkezik). A régi egyezmény az adóév (naptári év) hosszát vette alapul a napok számításánál, az új szabályozás azonban már bármely, az adóévben kezdődő vagy végződő 12 hónapos időszak figyelembevételét írja elő.
Mindez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a munkavégzés helye szerinti államban való tartózkodás során eltöltött napokat folyamatosan kell összesíteni, figyelmen kívül hagyva a naptári év végét. Érdemes egy példán keresztül is megvizsgálni a kérdést. Abban az esetben, ha a magánszemély külföldi munkavégzése szeptember 15-én kezdődik és a következő év július 30-ig tart, akkor a külföldi tartózkodás napjainak száma az első évben 108 nap, míg a másodikban 181 nap. Mivel 12 hónapon belül mindösszesen 283 napot töltött a munkavállaló külföldön – mely jelentősen meghaladja a 183 napot -, így ezen jövedelme a munkavégzés helye szerinti államban adóztatható mindkét adóév vonatkozásában.
Az új német-magyar egyezmény rendelkezéseit a 2012. január 1-jén, vagy azt követően kifizetett összegek tekintetében kell alkalmazni. Ez esetben azonban felmerülhet a kérdés, hogy a 183 nap meghatározásánál a 2011-re eső napokat is vizsgálnia kell-e az adózónak. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal hivatalosan közzétett tájékoztatója egyértelmű választ ad a kérdésre, mely szerint „a magánszemély 183 napos tartózkodását az adott adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 hónapos időtartamon belül szükséges vizsgálni, tehát a 2012-ben megszerezett jövedelmek adókötelezettségének megállapítása során a 2011-es időszakot érintően is vizsgálni kell a magánszemély tartózkodási helyét, és a 2011. évben az adott államban töltött napokat is figyelembe kell venni.” 1
A fentiek fényében tehát ügyelni kell arra, hogy adott esetben szükségessé válhat a magánszemély 2012. évi személyi jövedelemadó bevallásának összeállításakor a 2011-ben külföldön eltöltött napok számának számszerűsítése is az adóztatás helyének helyes meghatározása érdekében.
1 http://www.nav.gov.hu/nav/ado/szja/nemet_magyar_kettos_kizaro_183nap.html
