Aktuális cikkünkben felhívjuk a figyelmet, két, egymástól különböző, azonban időről-időre felmerülő, a magyar transzferár szabályozás kihívásai között előkelő helyen álló fontos kérdésre (szándékosan nem nevezzük problémának), amelyekkel a transzferár szabályozás témakörében döntést hozó szakember jó eséllyel találkozhat.
Management díj
Biztosan sok magyar leányvállalatnál dolgozó könyvelő ismeri azt az érzést, amikor év végén megkapja az éves management díj összegéről szóló számlát. Nem kérdés, hogy ki kell fizetni, az sem, hogy le kell könyvelni, de hogy a számla összegével mi fog pontosan történni a társasági adó számítása során, szükséges-e transzferár szempontból vizsgálni, illetve adóalap korrekciót végezni, az már sok esetben kihívás elé állítja a szakembereket.
A management díj esetén a nehézséget az okozza, hogy sok esetben nem könnyű kideríteni, pontosan milyen költségeket is tartalmaz a díj. Ha nem tudjuk, hogy egy költségcsomag milyen költségelemekből áll, azokat hogyan, miként, milyen módszerekkel határozták meg, akkor a szokásos piaci árazáshoz fűződő viszonyát is nehéz lesz megállapítanunk. Sokszor maga a magyar leányvállalatnál dolgozó könyvelő sem rendelkezik információval, pontosan miért is kapnak ekkora összegről számlát és milyen ellenszolgáltatást kaptak a számlában szereplő összegért. Amikor a management díjat a magyar transzferár szabályozás szempontjából vizsgáljuk, mindig az első kérdések között szerepel, hogy mit tartalmaz a „költségcsomag”. Tapasztalataink szerint sok esetben fordul elő, hogy a leányvállalatnál valamilyen szakértői munkát végző kiküldött munkabérét tartalmazza a díj. Máskor a cégcsoportban a központilag szervezett IT-megoldások (pl. SAP hozzáférés) díja kerül szétosztásra a cégcsoport tagjai között ezen a jogcímen. Megint másik esetben szerepelhet központi marketing- és pr-költések szétosztása is a management díjban. Végezetül még az is megtörténhet, hogy az ügyvezetéssel / managementtel kapcsolatban felmerült munkabért tartalmazza a számla.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a management díjak elemzése során a következő kérdéseket érdemes feltennünk:
- Pontosan milyen költségeket tartalmaz a management díj összege?
- Tartalmaz-e a management díj összege felárat, pl. átterhelt munkabér költség esetén?
- Amennyiben központi költségek felosztását is tartalmazza a management díj összege, milyen elv alkalmazásával számolták ki az egyes leányvállalatokra jutó költséghányadot? Milyen felosztási kulcsot alkalmaztak?
- Az átterhelt költségek elismert költségnek tekinthetők-e a társasági adó szabályai alapján?
A fenti kérdések tisztázását követően kezdhetünk neki a szokásos piaci ár és a transzferár viszonyát vizsgálni.
Összehasonlítható adatok szűk köre
A jó szakember nem csak, hogy szereti, de keresi is a kihívásokat. Mindig érdekes megismerni egy új ügyfelet, és biztosak lehetünk benne, hogy a magyar transzferár szabályozás kihívásai is szóba kerülnek majd a megbeszéléseken, ha az ügyfél nem szokványos üzletágban tevékenykedik. Értelemszerűen könnyebb összehasonlító adatokat találni egy olyan bérmunkával foglalkozó cég tranzakciói esetén, amelyik autóipari beszállítóként tevékenykedik, mint egy olyan cégcsoport esetén, amelyik részben titkos katonai projektekben vesz részt, és hadipari eszközök beállításával foglalkozik. Megint nem szokványos egy olyan kapcsolt tranzakció, ahol egy komplett erőművet épít fel egy magyar cég, ahol a kapcsolt vállalkozások által nyújtott szolgáltatások és termékek is beépülnek a projektbe.
Milyen útmutatások, elvek mentén indulhatunk el ilyenkor? Minden transzferár munka alapja, hogy meg kell értenünk, hogyan működik ügyfelünk vállalkozása, milyen feladatokat és kockázatokat vállal a kapcsolt tranzakció során. Hogyan számlázzák egymásnak a felek a teljesítéseket, milyen árazást használnak. Egyedi vagy ritka tranzakciók esetén felértékelődik a belső összehasonlító árak szerepe, azaz mindig érdemes rákérdeznünk: független félnek is szállít-e az ügyfelünk a kapcsolt ügyletben szereplő terméket, nyújt-e hasonló szolgáltatást független félnek. Az összehasonlító adatok használatával is vigyázni kell azonban, és azt is látni kell, hogy az adott ügylet ajánlatokkal történő alátámasztása kevésnek bizonyulhat egy NAV ellenőrzés során.
A fenti két kiragadott példa is jól mutatja, hogy a transzferárakkal kapcsolatos munkák során már az első fázis (információgyűjtés, összehasonlító adatok elemzése és gyűjtése) is nagyon időigényes, azonban a megfelelő alátámasztáshoz elengedhetetlen.
A transzferárakkal kapcsolatos korábbi cikkeinket itt és itt olvashatja el!
