Közeleg a személyi jövedelemadó bevallás leadásának határideje, és mivel egyre több vállalkozásnál dolgoznak külföldi munkavállalók, sok helyen gondot okozhat annak megítélése, hogy nekik kell-e Magyarországon adót fizetni, illetve személyi jövedelemadó bevallást beadni.
A külföldiek jövedelemadózása tekintetében sokszor az sem teljesen egyértelmű, hogy milyen adminisztratív teendői vannak a HR osztálynak külföldiek magyarországi jövedelemadózása esetében. Cikksorozatunkban ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Adóügyi illetőség Magyarországon
A legtöbb külföldet megjárt munkavállalónak az első, ami eszébe jut egy esetleges adókötelezettség vizsgálata esetén, a 183 napos szabály – ha legalább 183 napot dolgoztam egy adott országban, ott adót kell fizetnem. A helyzet azonban sajnos nem ilyen egyszerű.
Abban az esetben, ha szóba jöhet a külföldiek jövedelemadózása Magyarországon, első lépésként érdemes megvizsgálni a munkavállaló adóügyi illetőségét. A magyar jogszabály belföldi illetőségűnek tekinti többek között a magyar állampolgárokat, azokat a külföldi magánszemélyeket, akik a három hónapot meghaladó szabad tartózkodáshoz való jogukkal élve legalább 183 napot tartózkodtak Magyarországon, vagy azokat a magánszemélyeket, akiknek csak Magyarországon van lakóhelyük. A belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély korlátlan adókötelezettség alá esik.
Könnyen előfordulhat azonban, hogy a vállalat külföldi munkavállalója külföldön is korlátlan adókötelezettség alá esik – Németországban például egy német lakóhely megléte esetén is ez a helyzet áll fenn.
Adóügyi illetőség az egyezményekben
Mit tegyen a HR-es, ha a munkavállalóról kiderül, hogy több ország is korlátlan adókötelezettség alá akarja vonni a jövedelmeit? Az egyes jövedelemtípusok adóztatásával kapcsolatosan a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményekben találhat segítséget. Magyarországnak jelenleg 80 országgal van hatályos kettős adóegyezménye.
A külföldiek jövedelemadózása ügyében az egyezmények segítenek eldönteni, hogy a magánszemély melyik érintett országban minősül belföldi illetőségűnek. Ehhez minden esetben el kell végezni az egyezmény szerinti tesztet. A legtöbb egyezmény a lakóhelyhez, a létérdekek központjához, illetve a szokásos tartózkodási helyhez köti az illetőséget.
Egyes jövedelemtípusok adózása
Az egyezmények az egyes jövedelemtípusok, így például kamatjövedelem, osztalék, munkaviszonyból származó jövedelem stb. esetében egyértelműen megjelölik azt az országot, amelyik az adott jövedelmet megadóztathatja. Az egyezmények iránymutatást adnak arra vonatkozóan is, hogy az érintett országoknak miként kell elkerülniük az adott jövedelem kettős adóztatását.
Maradjunk a német példánál. Amennyiben a társasághoz érkezik egy német munkavállaló, vele tart a családja, a németországi lakásukat azonban továbbra is fenntartják, akkor a munkavállalót a belső jogszabályok alapján mind Magyarország, mind Németország belföldinek tekinti, azonban az egyezmény alapján megállapíthatjuk, hogy magyar illetőségűnek kell tekinteni. Amennyiben a magánszemély kamatot kap Németországból, az Magyarországon lesz adóköteles, a magánszemélynek jeleznie kell ezt a német bankja felé, és kérni az adólevonás leállítását. Előfordulhat azonban, hogy egy esetleges német adófizetés esetén az adókulcs meghatározásához ezt a jövedelmet is figyelembe kell venni.
Munkaviszonyból származó jövedelem
A nem önálló tevékenységből származó jövedelem adózására különleges szabályok vonatkoznak. Az illetőség országa mellett figyelembe kell venni a munkavégzés országát, a munkabér kifizetőjének személyét, a munkavégzés országában való tartózkodás időtartamát, illetve a gazdasági munkáltató fogalmát is.
A fentiekből is jól látható, hogy a külföldiek jövedelemadózása számos problémát vethet fel, és több kérdést kell megválaszolnunk ahhoz, hogy helyes következtetésre jussunk.
