Egyre több magyar társaságot érintenek a kiküldöttekkel kapcsolatos adózási kérdések. Szinte minden nagyobb vállalatnál vannak vagy voltak már külföldi magánszemélyek hosszabb-rövidebb időszakokra, illetve sok társaság küldte már külföldi kiküldetésbe munkavállalóit. A munkavállalók általában továbbra is a kiküldő társaság munkavállalói maradnak, csak a tevékenységüket végzik a másik országban, az adóügyi illetőségüket is megtartják.
Ilyen esetekben sem mindig könnyű az adófizetési kötelezettség meghatározása.
Kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények
Tekintettel arra, hogy az adófizetési kötelezettség meghatározásánál két ország is érintett, meg kell vizsgálni a két ország között létrejött, a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt (amennyiben van ilyen).
Abban az esetben, ha a munkavállaló az illetősége országától eltérő országban dolgozik, a munkaviszonyból származó jövedelem az egyezmények értelmében alapvetően a munkavégzés országában adózik.
Azt gondolhatnánk, hogy ez nem is annyira bonyolult. A munkabér adóztatásával kapcsolatos szabályok azonban sajnos nem itt érnek véget. Amennyiben a munkavállaló munkabérét nem a fogadó cég fizeti, nem a kiküldő társaság fogadó országban lévő telephelyét terheli, és a munkavállaló nem tölt 183 napnál többet a fogadó országban, az adót mégis az illetőség országában kell megfizetnie.
183 napos szabály
A legegyszerűbb eset az, amikor a munkabér nem a fogadó társaságot terheli és nem is kerül átterhelésre az ezzel kapcsolatos költség. Ebben az esetben a 183 napos szabály figyelembe vétele is elegendő.
Mindenképpen fontos azonban az egyezmény szövegének ismerete. A régi egyezmények a 183 nap vizsgálatát általában egy pénzügyi vagy naptári éven belül írták elő. Az újabb egyezmények azonban már egy az adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 hónapos időtartamot tekintenek relevánsnak.
Példa: magyar-német egyezmény
Az új magyar-német egyezmény szintén az utóbbi egyezmények közé tartozik.
Az adóévben kezdődő vagy végződő bármely 12 hónapos időszakot egy adott hónap adott napjától az innen számított 12. hónap adott napjáig kell számítani. Így ha egy magyar társaság 2017. november 1-jén Németországba küldi a munkavállalóját, akkor a vizsgálandó időszak 2018. október 31-ig tart, de természetesen vizsgálni kell a megelőző 12 hónapot is.
Tételezzük fel, hogy az adott munkavállaló 2018. május 15-én tér haza Magyarországra. A magánszemély sem 2017-ben, sem pedig 2018-ban nem tartózkodik 183 napot Németországban. Tekintettel azonban arra, hogy 2017. november 1-től számított 12 hónapos időszakon belül összesen több, mint 183 napot tölt Németországban, a 2017. november 1-től 2018. május 15-ig tartó időszakra jutó munkabére Németországban lesz adóköteles.
Fontos, hogy a 183 napos szabály vizsgálatakor az összes tartózkodási napot figyelembe kell venni, így a hétvégéket és a szabadságot is. Így ha a munkavállaló a hétvégéket is Németországban tölti, ezeket a napokat sem hagyhatjuk figyelmen kívül a fenti kalkulációnál.
Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló a karácsonyi ünnepekre hazaérkezik? Amennyiben a magánszemély 2017. december 22-én elhagyja Németországot és csak 2018. január 8-án tér vissza, a németországi napok száma csak 180 lesz. Ennek megfelelően a teljes kiküldetési időszakra kapott munkabére Magyarországon marad adóköteles.
Ha a munkavállaló augusztusban újra visszatér Németországba, akár csak egy hetes időtartamra, a kint tartózkodása el fogja érni a határértéket, és a 183 napos szabály értelmében Németországban válik adókötelessé.
A juttatások adózása
Fontos annak meghatározása is, hogy a munkavállaló juttatásainak mely elemei lesznek Németországban adókötelesek. Ha a munkavállaló a németországi munkavégzésére tekintettel kap külföldi napidíjat, ez Németországban lesz adóköteles, hiszen az ottani munkavégzéséért kapta. Előfordulhat, hogy a kinti lakhatását is támogatja a munkáltató. A magyar jogszabályok értelmében az üzleti utazással kapcsolatos szállás költsége adómentes juttatás, elképzelhető azonban, hogy Németországban nem ilyen kedvező a szabályozás. Mivel a magánszemély lakhatását kizárólag azért téríti meg a munkáltató, mert külföldön végez tevékenységet, a lakhatási támogatás is Németországban lesz adóztatható és – ha ott nincs ezzel kapcsolatosan mentesítés – adóköteles.
A fenti példák is jól mutatják, hogy az adott kiküldetés minden elemét meg kell nézni, és csak egy pontos, minden részletre kiterjedő vizsgálat eredményeképpen lehet meghatározni, hogy mely ország adóztathatja a munkaviszonyból származó jövedelmet. Kiemelendő, hogy az adott országokban eltöltött napokat célszerű pontosan rögzíteni és nyilvántartani, hiszen ez is meghatározó lehet az adófizetési kötelezettség megállapítása során.
