Az év vége közeledtével a munkáltatóknál felmerül az a nagyon fontos kérdés, hogy milyen esetekben vihető át a következő évre a tárgyévben ki nem adott szabadság. A munkavállalót megillető szabadság két részből tevődik össze: az alapszabadságból és a pótszabadságból. Az alapszabadság mértéke 20 munkanap, a pótszabadság életkortól függően legfeljebb 10 munkanap egy évben.
A Munka Törvénykönyve főszabályként úgy rendelkezik, hogy a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni. A szabadság kiadása szempontjából fontos szabály, hogy annak időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölni kell. Eltérő megállapodás hiányában a szabadság kiadása úgy történik, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól.
Amikor a szabadság kiadása nem a tárgyévben történik
A szabadság tárgyévben történő kiadásától az alábbi esetekben térhet el a munkáltató:
- Ha a munkaviszony október 1-jén vagy azt követően kezdődött, abban az esetben lehetőség van arra, hogy a munkáltató a szabadságot az esedékességet követő év március 31-éig adja ki.
- Ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt a szabadság kiadása akadályba ütközött, az akadályoztatás megszűnésétől számított 60 napon belül a szabadság kiadását meg kell kezdeni. Nem lehetséges a szabadság kiadása abban az esetben, ha a munkavállaló valamilyen ok miatt mentesül a munkavégzés alól. Ilyen ok például a hosszú betegség miatti keresőképtelenség, a fizetés nélküli szabadság (amely alatt a munkavállaló például GYED-ben részesül) vagy a munkavállaló személyét érintő más elháríthatatlan akadály.
- Lehetőség van arra, hogy a munkáltató a tárgyév szabadságából 5 napot a következő évben adjon ki. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik, és megszakítás nélkül a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.
- Az életkor szerint járó pótszabadságot az esedékesség évét követő év végéig kiadhatja a munkáltató a munkavállalónak abban az esetben, ha a két fél írásban megállapodik.
- Az esedékesség évét követő év március 31-éig adható ki a szabadság legfeljebb egynegyede, amennyiben a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdeke vagy működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt arra a kollektív szerződés felhatalmazást ad. Ebbe a körbe tartozik a baleset, az elemi csapás vagy súlyos kár, valamint az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetve elhárítása. Kivételesen fontos gazdasági érdek lehet, ha cég a szabadság kiadásával a fizetőképességét nem tudná fenntartani, vagy annak fenntartása érdekében a munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésére kényszerülne.
Mi a jogsértés és mi a következménye?
A munkáltató nem hivatkozhat a saját munkaszervezésére a szabadság kiadásának elmulasztásakor. A szabadság tárgyévet követő kiadása jogellenes lesz abban az esetben, ha nem a fent említett okok miatt történik. A szabadságot főszabályként pénzben megváltani nem lehet, kivéve abban az egy esetben, amikor a munkavállaló munkaviszonya megszűnik. Ilyenkor az arányos, ki nem adott szabadságot pénzben kell megváltani.
Azért is fontos, hogy a munkáltatók tisztában legyenek ezekkel a szabályokkal, mert a munkaügyi hatóság nagyon szigorúan ellenőrzi a szabadságra és annak kiadására vonatkozó rendelkezések betartását. A szabadság kiadása kapcsán elkövetett legsúlyosabb jogsértések munkaügyi bírság kiszabását vonhatják maguk után, amelynek összege főszabály szerint 30 ezer forinttól akár 10 millió forintig is terjedhet.
