Sok minden történt az Európai Bíróság 2019. október 24-ei, PORR ügyben meghozott végzése óta mind jogalkotási, mind pedig jogalkalmazói téren a behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése kapcsán. A nevezett végzés által nyílt meg ugyanis eredetileg az út az adózók számára olyan áfaösszegek visszatérítésére, amelyek belföldi, egyenes adózás alá ügyletek kapcsán ugyan megfizetésre kerültek a költségvetés felé, de a vevő fizetésképtelensége miatt a pénzügyi megtérülésükre már nincsen valódi lehetőség.
Mit kell tudni igazolni a vevői követelések behajthatatlansága kapcsán?
Az adó-visszatérítés alapja minden esetben a vevői követelés végleges behajthatatlanságának az igazolása. Ennek kiindulópontja a legtöbb esetben a vevő ellen indított felszámolási eljárásban kiadott ún. behajthatatlansági igazolás, illetve az a tény, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább két év eltelt.
Pontosan milyen eljárásban érvényesíthető a behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése?
Amennyiben a fenti feltételeknek megfelel a követelés, akkor is könnyen útvesztőben találhatja magát az adózó, amikor arra a kérdésre keresi a választ, hogy az áfa-visszatérítési igénynek megfelelő követelését pontosan milyen eljárás keretében tudja érvényesíteni az adóhatósággal szemben.
A válasz alapvetően két részkérdésre bontható:
- Elévült-e már az alapul fekvő vevőkövetelés, illetve
- Ha elévült a követelés, akkor mennyi idő telt el azóta, hogy az ún. végleges behajthatatlanság bekövetkezett?
Ha az alapul fekvő, belföldi, egyenes adózás alá eső termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások teljesítésére 2015. december 31-ét követően került sor, akkor a behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése az eredeti bevallási időszakra benyújtott önellenőrzés útján kezdeményezhető.
Ha az eredeti ügylet, amely kapcsán az adózónak követelése keletkezett a vevőjével szemben, már elévült, akkor egy viszonylag friss jogszabálymódosítás értelmében még mindig van arra lehetőség, hogy a vevő által meg nem fizetett áfaösszeg visszatérítésre kerüljön. Ebben az esetben az igényérvényesítés formája nem az eredeti bevallás önellenőrzése, hanem az adóhatósághoz benyújtott írásos kérelem. Az ilyen elévült behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése az Európai Bíróság egy közelmúltbeli, magyar vonatkozású ügyben hozott döntése révén vált lehetővé.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az Európai Bíróság döntése következtében megalkotott jogszabály alapján csak meghatározott korlátok között biztosított a már elévült behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése. A kérelem alapján érvényesíthető áfa-visszatérítés NAV általi elbírálásának viszonylag hosszú határidejére, illetve az igényérvényesítés kapcsán, az adózókkal szemben támasztott rövid (jogvesztő) benyújtási határidőkre tekintettel minden adózónak érdemes az esetlegesen már elévült vevőköveteléseit minél előbb feltérképeznie.
Milyen buktatókkal számolhatnak az adózók az eljárás során?
Bár az adózóknak egy, a jogszabály által meghatározott, részletes feltételrendszert és eljárásrendet kell követniük az adó-visszatérítésre jogosító behajthatatlan követelésük érvényesítése során, az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy ezek maradéktalan teljesítése sem eredményezi feltétlenül a kérelem adóhatóság általi egyszerű és gyors jóváhagyását.
A behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése kapcsán hozott elutasító döntésekben visszatérő érvelés az adóhatóság részéről, miszerint az adózó nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a követelése ne váljon behajthatatlanná. Ebben a körben az adóhatóság a kérelem alapjául szolgáló tényállás részletes feltárása során olyan (valós vagy vélt) hiányosságokat tárhat fel az adózó igényérvényesítési eljárásában, amelyek az adóhatóság értelmezésében rendeltetésellenessé teszik az adózói eljárást. Példaként, egy adott esetben az adóhatóság a nemfizető vevő kapcsán elvárta volna az adózótól a vevővel megkötött megállapodás felmondását már akár az első ki nem fizetett számla után is, amely nyilvánvalón nem lehet életszerű egy üzleti partnerek közötti, hosszútávú együttműködés során.
Gyakran jelenik meg érvként a vélt költségvetési érdeksérelem is. Az adóhatóság erre vonatkozó értelmezése szerint ugyanis, ha az adózó olyan adó visszatérítését kérelmezi, amely összeg behajthatatlanná válásához maga is hozzájárult az igényérvényesítési eljárásának esetleges hiányosságaival (pl. szerződéses partner kiválasztása során elmulasztott ellenőrzések stb.), akkor az ebből eredő pénzügyi kockázatot nem háríthatja át a költségvetésre. Álláspontunk szerint ez sem feltétlenül helytálló érvelés, hiszen az adózó mind a kapcsolódó áfaösszeget, mind az értékesítés utáni társasági adó és helyi iparűzési adó összegét köteles volt megfizetni a költségvetés részére abban az esetben is, ha a vevője az ellenértéket nem térítette meg számára.
Ugyan tapasztalataink szerint a cikkünkben összefoglalt érvek a legtöbb esetben sikeresen kivédhetők, illetve cáfolhatók, mindenképpen érdemes már az igényérvényesítés korai szakaszában adótanácsadót bevonni a minél hatékonyabb és az egyedi vevőkövetelésnek megfelelő stratégia kialakítása érdekében. Amennyiben szeretné tudni, hogy kintlévőségei kapcsán milyen esetben és milyen módon lehetséges a behajthatatlan követelések áfa-visszatérítése, keresse bizalommal a WTS Klient áfaszakértőit!
