Ha egy társaság anyavállalata IFRS-ek szerint állítja össze éves beszámolóját és a magyar leányvállalat ezért köteles IFRS-ek szerint jelentést készíteni az anyavállalatának, akkor a magyar leányvállalat egyedi beszámolójának IFRS-ek szerinti összeállítása, azaz az IFRS átállás időszerű lehet.
Ahol nincs anyavállalati IFRS jelentési kötelezettség, ott is érdemes megfontolni az IFRS-re történő átállást, mivel az IFRS-ek szerinti pénzügyi kimutatások nemzetközi ügyfeleknek, leendő partnereknek, befektetőknek lényegesen érthetőbb és összehasonlíthatóbb formátumban készülnek.
Ha a magyar társaság meggyőződött arról, hogy választhatja az IFRS-ek szerinti könyvvezetést és tudja teljesíteni az ezzel járó követelményeket, akkor nincs más feladata, mint megvizsgálni az IFRS-re történő áttérés számviteli oldalát, annak lépéseit. Az IFRS átállás stratégiai szempontjai után jelen cikkben ezeket a lépéseket vesszük sorra.
Az IFRS átállás napjának és pénznemének meghatározása
Első lépés annak eldöntése, hogy mi legyen az IFRS átállás napja, mi legyen az IFRS bevezetésének fordulónapja. Ez annyira talán nem is számviteli kérdés, viszont az áttérés napjának meghatározása kihagyhatatlan számviteli lépéseket és feladatokat von maga után.
Amennyiben az első IFRS-ek szerinti beszámolót a 2019-es üzleti évről szeretné elkészíteni a társaság, akkor az IFRS-ek szerinti beszámoló mérlegfordulónapja 2019. december 31. lesz, az adatok összehasonlíthatósága miatt pedig el kell készíteni IFRS-ek szerint a beszámolót már 2018. december 31-re is, aminek része a 2018. január 1-re vonatkozó áttérési nyitómérleg. Ebben az esetben tehát az IFRS-ek szerint az IFRS átállás napja 2018. január 1.
A társaságnak szintén meg kell határoznia, hogy milyen pénznemben történjen a könyvvezetés, illetve milyen pénznemben történjen a pénzügyi kimutatások prezentálása. Az IFRS-ek szerint a társaságok könyvvezetésének pénzneme (funkcionális pénznem) illetve a beszámoló készítés pénzneme (prezentációs pénznem) eltérhet egymástól. IFRS-ek szerint a társaságok könyvvezetésének pénzneme a társaság elsődleges gazdasági környezetében alkalmazott pénznem. Az IFRS rendszerrel ellentétben a magyar számviteli törvény a forintban történő könyvvezetést írja elő, viszont egy szinte feltétel nélküli választási lehetőséget ad az euróban vagy amerikai dollárban való könyvelésre és beszámoló készítésre.
Következő lépésként a társaságnak meg kell vizsgálnia az eddig alkalmazott értékelési eljárásokat, eszközök és kötelezettségek besorolását, saját számviteli politikáját és azokat úgy kell módosítania, hogy megfeleljenek az IFRS szabályozásnak. Fontos megemlíteni, hogy az IFRS nem ad kötelező sémákat (pl. eredménykimutatásra vagy mérlegre), hanem keretelveket, illetve eljárásokat ad meg. A vállalkozásoknak saját maguknak kell kialakítaniuk az eljárásaikat, értékelési módszereiket annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek az IFRS alapelvekkel és a társaság adottságaival.
Az áttéréskori nyitómérleg összeállításának szempontjai
Az IFRS-t először alkalmazók esetében az IFRS 1 Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok első alkalmazása elnevezésű standard szabályozza az IFRS-re történő áttérést egy másik számviteli rendszerről. IFRS-t először alkalmazónak minősül, aki először prezentálja pénzügyi kimutatásait IFRS-ek szerint.
Az IFRS 1 szerint úgy kell összeállítani az áttéréskori nyitómérleget, mintha a vállalkozás mindig az IFRS-eket alkalmazta volna. Az IFRS-ek szerinti nyitómérleg összeállítása során:
- minden olyan vagyoni elemet meg kell jeleníteni, amely az IFRS-ek szerint mérlegképes;
- el kell hagyni minden olyan vagyoni elemet, amely az IFRS-ek szerint nem mérlegképes;
- a vagyoni elemeket az IFRS-ek szerint kell besorolni, illetve
- az IFRS-eknek megfelelően kell értékelni;
- két számviteli rendszer közötti eltéréseket az eredménytartalékkal szemben kell megjeleníteni, illetve ha kézenfekvőbb, akkor a saját tőke másik elemével szemben.
Természetesen vannak olyan esetek, amikor az alapelvek alkalmazása megvalósíthatatlan, ezért az IFRS 1 az alapelvek alól kétfajta kivételt fogalmaz meg:
- a visszamenőleges alkalmazás tilalmát, amikor nem kell úgy eljárni, mintha mindig az IFRS-eket alkalmazta volna a társaság;
- bizonyos helyzetekben könnyítéseket, egyszerűsítéseket fogalmaz meg a standard.
Azt, hogy a fentiek mikor alkalmazhatók, a standard tételesen szabályozza.
Kihívások az eszközök és kötelezettségek besorolásánál
Alapjaiban véve az IFRS ugyanazokat az eszköz és forrás kategóriákat használja, mint a számviteli törvény, ennek ellenére az eszközök és kötelezettségek besorolása és értékelése nem olyan egyértelmű és egyszerű, mint az első ránézésre látszik. Vannak például olyan kategóriák az IFRS-ben, amiket a magyar számviteli törvény nem különít el. Ilyen tipikus példa a befektetési célú ingatlanok csoportja. A számviteli törvény egyben kezeli a saját használatú és a befektetési célú ingatlanokat, nem ír elő sajátos megjelenítési, vagy értékelési kötelezettséget. Ha egy éven túl szolgálják a vállalkozás tevékenységét, akkor befektetett eszközök között szerepelnek ezek az ingatlanok, ha értékesítési célúak, akkor a készletek között. A társaságnak el kell tehát döntenie az ingatlanairól, hogy azok az IFRS-ek szerint mely eszköz kategóriába sorolandók, és annak megfelelően kell értékelnie azokat. Amennyiben keletkezik értékelési különbözet, akkor azt a saját tőkében kell kimutatni.
Az IFRS átállás folyamatában tehát időben el kell kezdeni beazonosítani a társaság eszközeit és kötelezettségeit, azokat az IFRS-ek szerint értékelni, a könyvekben szerepeltetni és begyűjteni minden egyéb információt, melyek szükségesek lehetnek ahhoz, hogy az IFRS-ek szerint készült pénzügyi kimutatását a vállalkozás prezentálni tudja.
Kapcsolódó videónk: Az IFRS-átállás számviteli szempontjai
Kapcsolódó hanganyagunk: Az IFRS nem ad kötelező sémákat
Az IFRS-átállás adózási vonzatairól ebben, a jogi szempontjairól ebben, a stratégiai kérdéseiről pedig ebben a cikkben olvashat.
