Sokat írtunk már a külföldi munkaerő adózási, társadalombiztosítási és munkajogi kérdéseiről, és munkánk során is nap mint nap foglalkozunk expat munkavállalókkal. Az Európai Unió országaiból érkező kiküldöttek esetében Magyarországnak is, ahogy minden tagállamnak, kötelező alkalmazni a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló koordinációs rendeletet, valamint a vonatkozó végrehajtási rendeletet, ez az alapja a munkavállaló társadalombiztosítási jogviszonyának.
Gyakran előfordul azonban, hogy a munkavállaló nem az Európai Unió térségéből érkezik hazánkba munkavégzés céljából, hanem egy harmadik államból. Harmadik államnak társadalombiztosítási szempontból az Európai Gazdasági Térség és Magyarország által kötött kétoldalú szociális biztonságról szóló egyezmény hatálya alá nem tartozó államok minősülnek.
A harmadik országbeli munkaerő jogállása főszabály szerint
A harmadik országbeli munkaerő a magyar fogadó céggel kötött munkaviszonya alapján, fő szabályként Magyarországon válik biztosítottá (feltételezve, hogy nincs az adott országgal társadalombiztosítási egyezmény, és nem kiküldöttként érkezik Magyarországra), így a társadalombiztosítási jogállása megegyezik a belföldi munkaviszonnyal rendelkező munkavállalóéval. Ez azt jelenti, hogy a harmadik országbeli személyeket is azonos jogok és kötelezettségek illetik meg, mint a magyar állampolgárokat, azaz a foglalkoztató 18,5% járulékot von le a biztosított személy személyi jövedelemadó előleget képező jövedelméből, valamint 13% szociális hozzájárulási adót fizet. Cserébe a harmadik országbeli munkaerő egészségügyi szolgáltatásra és megfelelő szolgálati idő esetén nyugdíjszolgáltatásra lesz jogosult.
A gyakorlatban ugyanakkor nehéz eldönteni, hogy a biztosítás szempontjából hogyan kezelendő egy harmadik országbeli munkaerő Magyarországon. Az Európai Gazdasági Térségen kívüli országokkal Magyarországnak sok esetben kétoldalú egyezményei vannak a szociálpolitika, az egészségügyi együttműködés és a szociális biztonság terén. Ezek az egyezmények különböző csoportokra oszthatók annak függvényében, hogy a harmadik országól érkező állampolgárok, akik Magyarországon munkát végeznek, milyen ellátásokat vehetnek igénybe.
Az egyezmények három csoportja eszerint:
- teljes körű, úgynevezett szociálpolitikai egyezmények
- szociális biztonsági egyezmények
- egészségügyi együttműködési egyezmények
Szociálpolitikai egyezmények
A teljes körű, úgynevezett szociálpolitikai egyezmény kimondja, hogy minden természetben és pénzben járó szolgáltatást annak az országnak az illetékes szerve nyújtja saját jogszabályai szerint, amelynek területén a munkavállalónak állandó lakóhelye van. Ilyen egyezménye van Magyarországnak a volt Jugoszláviával (Macedónia, Koszovó), illetve a volt Szovjetunióval (Oroszország, Ukrajna). Ezek között a szociálpolitikai egyezmények között is van azonban némi különbség.
Ha például a foglalkoztatott egy ukrán állampolgár, van magyarországi állandó lakhelye, és hitelt érdemlően igazolja a harmadik országbeli lakóhely megszűnését, akkor úgy kell kezelni, mintha magyar munkavállaló lenne, vagyis le kell vonni tőle a szokásos egyéni járulékokat és adókat. Ezért biztosított lesz, és keresőtevékenység esetén megillethetik a magyar pénzbeli ellátások. Ha azonban Ukrajnában megmarad az állandó lakcíme, akkor Magyarországon nem járnak ezek az ellátások. Ebben az esetben a hatóság abban az országban állapítja meg és folyósítja a harmadik országbeli munkaerő számára a pénzbeli ellátást, amelyik országból érkezik, mivel ott van az állandó lakóhelye. Magyarországon TAJ-számot sem lehet neki igényelni, így természetbeni ellátásra sem válik jogosulttá, egészségügyi ellátást pedig csak térítés ellenében kaphat, kivéve a sürgősségi ellátást, mivel másik államban biztosított. Ebben az esetben a magyar munkáltató sem fizet szociális hozzájárulást.
Egy Macedóniából érkező munkavállaló esetében a jogszabály azonban az előzőektől eltérő módon írja elő a biztosítási kötelezettségeket. Alapszabályként az egymás területén átmenetileg vagy állandóan dolgozó, illetőleg tartózkodó állampolgáraiknak a biztosítási kötelezettségüknek abban az országban kell eleget tenni, amelynek területén a munkavállaló a biztosítás szempontjából döntő foglalkozását végzi. Ez is mutatja, hogy minden harmadik országgal kötött egyezményt külön-külön meg kell vizsgálni.
Szociális biztonsági egyezmények
A teljes körű szociálpolitikai egyezmények mellett Magyarország számos országgal (pl. USA, Mongólia, Dél-Korea, Ausztrália, India, Japán) szociális biztonsági egyezményt kötött. Ezek az egyezmények nem teljes körűek, csak a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott ellátások (betegségi és anyasági ellátások, baleseti ellátások, nyugellátások), illetve a munkanélküli ellátások tekintetében határoznak meg szabályokat. Az ilyen egyezmények értelmében a fő szempont, hogy a biztosítási kötelezettség azon állam területén áll fenn, ahol az érintett személy jövedelemszerző tevékenységét végzi, abban az esetben is, ha az érintett személy lakóhelye vagy a munkáltató székhelye a másik állam területén található. A szociális biztonsági egyezményeknél a járulékfizetési kötelezettség a munkavégzés helye szerinti államban keletkezik. A harmadik országbeli munkaerő a munkavégzési helye szerinti államban jogosult pénzbeli és természetbeni ellátásra.
Egészségügyi együttműködési egyezmények
A harmadik csoportba az egészségügyi együttműködési egyezmények (Angola, Észak-Korea, Irak) tartoznak. Ezek az egyezmények – mint ahogy a nevük is utal rá – ingyenes ellátást biztosítanak a szerződő felek állampolgárainak heveny megbetegedés esetén vagy halaszthatatlan orvosi beavatkozást igénylő esetekben.
A kétoldalú megállapodások esetében (pl. Albánia, Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Bosznia, Kanada, Dél-Korea, India, Japán, Észak-Macedónia, Moldova, Montenegró, Oroszország, Szerbia, Törökország) az érintett országokból érkezők rendelkezhetnek olyan nyomtatvánnyal, amely alapján továbbra is a küldő ország biztosítási rendszerének hatálya alatt maradnak. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon sem járulék, sem szociális hozzájárulási adó nem terheli a jövedelmüket.
Cikkünkből jól látható, hogy a harmadik országbeli munkaerő bérszámfejtése bizony speciális szaktudást igényel. A fent leírt szabályokon túl számos körülmény befolyásolhatja a külföldiek magyarországi járulékfizetését, így minden egyes esetet egyedileg kell megvizsgálni. Bérszámfejtési szakértőink örömmel segítenek ügyfeleinknek kiigazodni az egyezmények és szabályok útvesztőjében. Forduljon hozzánk bizalommal!
