Egy vállalatnál nap, mint nap kerülünk olyan helyzetbe, amikor kisebb vagy nagyobb befektetésről kell döntenünk, vagy a döntést előkészítenünk. A problémát általában az okozza, hogy a befektetési döntésben túl nagy szerepet játszik a döntéshozó munkatárs vagy éppen tulajdonos személyes előítélete, meggyőződése. A befektetési számítások általában nem egyszerűek, energiát kell fordítani rájuk, ezért gyakran elmaradnak, így anélkül hozzák meg a döntéseket.
Befektetések gyors értékelése – létezik ez szakszerűen?
Igen létezik, néhány elvet kell tisztáznunk hozzá, megtalálni a megfelelő gyakorlati megoldásokat, és tartani kell magunkat az előre kijelölt úton.
Szükséges alapelvek:
- befektetési számítások legyenek a befektetési döntések kiinduló pontjai
- válasszuk ki befektetési kategóriánként a megfelelő számítási módot
- hozzunk megalapozottabb és gyorsabb döntéseket az új módszer segítségével
A befektetési számítások módszereinél két nagyobb csoportról beszélhetünk: a statikus és a dinamikus módszerek csoportjáról. A statikus módszereken belül fókuszálhatunk a költségekre (itt nyer fontos szerepet a költség-összehasonlítás), a nyereségre, a jövedelmezőségre, illetve az értékcsökkenésre. A dinamikus módszereknél a tőke értéke, a járadékszámítás, esetleg a belső kamatláb állhat a középpontban.
Költség-összehasonlítás
Ebben az esetben két vagy több folyamat vagy projekt költségoldalát hasonlítjuk össze. Általában van egy meglévő folyamatunk, amiről már tudjuk, hogy milyen eredményt produkál, és ehhez illesztünk egy alternatív folyamatot, aminek minimum ezt kell kibocsájtásban elérnie, optimális esetben alacsonyabb költségszinttel.
A költség-összehasonlítás hátránya, hogy a projekt tőkebefektetési igényeit, illetve a lehetséges hozamokat nem veszi figyelembe, az éves költségeket csak egyszer tudjuk meghatározni, így azok változatlanok maradnak. Ráadásul a projekt során bekövetkező értékváltozásokat sem rögzíthetjük, így átlagértékekkel kell dolgoznunk.
Nagy előnye viszont, hogy ez az egyik legegyszerűbb számítási módszer, a költségek meghatározása még mindig a legegyszerűbb feladat, és itt nem komplikálja az életünket a leendő haszon értékének meghatározása.
Mikor érdemes a költség-összehasonlítás módszert alkalmaznunk?
- kezdeti beruházásoknál, amikor tudjuk, hogy mi az elvárt teljesítmény, és azt több alternatív lehetőséggel is elérhetjük
- kiegészítő beruházásoknál, amikor egy meghatározott forgalomnövekedést akarunk elérni, és több befektetés között választhatunk
- helyettesítő vagy ésszerűsítő beruházásoknál, amikor a gyártási kapacitásunk egy részét cseréljük ki, így csak a költségek összehasonlítása lehetséges
Mikor nem elegendő a költség-összehasonlítás módszer?
Ha a beruházásunk célja két nagyon hasonló teljesítményű eszköz – úgy műszaki paramétereiben, mint a beszerzési kezdeti értékét tekintve –, akkor a beruházás során a következő időszakban esedékes éves költségeket kell figyelembe venni.
Amennyiben azt látjuk, hogy a beruházási opciók között teljesítménybeli különbség van, a darabköltség meghatározásra kell áttérnünk.
Ez utóbbi azonban csak addig hasznos, amíg nagyobb kihasználtsággal járó befektetés változatlan minőségi szint mellett hozza az alacsonyabb darabköltségeket. Ha változik közben a minőség, változik a teljesítmény, akkor már az eredmény oldalt is vizsgálnunk kell, így a költség-összehasonlítás helyett a nyereség-összehasonlítás módszer lesz a megfelelő.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:
Befektetések gyors értékelése – a nyereség-összehasonlítás
