Az állandó telephely fennállásának kérdése, főleg a forgalmi adózásban, még mindig elég komplex téma. Annak ellenére is igaz ez, hogy a tájékozódásban az áfa irányelv (2006/112/EC), a Tanács 282/2011/EU végrehajtási rendelete, illetve a magyar áfaszabályozás (2007. évi CXXVII. törvény) mellett egyre több európai bírósági eset segíti az adózók, adószakértők munkáját. Miért is fontos ez a kérdés, és mit ad ehhez pluszban az egyik legújabb európai bírósági döntés?
Jogszabályi környezet és feltételek
Az állandó telephely a nemzetközi szaknyelvben fixed establishment kifejezésként jön szembe velünk leggyakrabban, a hazai jogszabály a székhely mellett a gazdasági célú letelepedés másik lehetséges megvalósulásaként foglalkozik az állandó telephely kifejezéssel. A kérdés, hogy mit is takar pontosan ez a fogalom, akkor merül fel, amikor egy külföldi társaság végez Magyarországon valamilyen szerelési munkát vagy nyújt valamilyen szolgáltatást, és a megrendelést bizonyos mértékben saját alkalmazottai és eszközei igénybevételével teljesíti.
A jogszabályi definíciók és szakmai iránymutatások alapján azt mondhatjuk, hogy telephely alatt valamilyen huzamosabban végzett gazdasági tevékenység folytatására alkalmas, fizikailag körülhatárolt helyet értünk, ahol rendelkezésre állnak az adott tevékenység önálló folytatásának feltételei. Ezek gyakorlatilag a személyi (munkaerő) és tárgyi erőforrások (eszközpark és technikai feltételek) meglétét jelentik. A huzamosabb idő kifejezés talán még a másik két tényező értelmezésénél is nagyobb gondot okoz. Adóhatósági szakmai iránymutatások alapján a hat hónapos vagy ennél hosszabb ideig tartó munkálatok jó eséllyel járnak állandó telephely keletkeztetésével a külföldi vállalkozás számára, amennyiben a már említett másik két feltétel is fennáll.
Miért fontos az állandó telephely fogalma?
A téma fontosságát az adja, hogy a jogszabály „joghatást fűz” az állandó telephely meglétéhez. Egy adott ügylet, jellemzően szolgáltatás teljesítési helyét, adókötelezettségét befolyásolja az állandó telephely megléte. Amennyiben egy külföldi szolgáltatásnyújtó esetén fennáll az állandó telephely, nem tudja elkerülni a magyar vevője felé kiállított számlában az áfa felszámítását. Ellenkező esetben viszont a külföldi társaság használhatja a székhelye szerinti országban érvényes adószámát, nem kell magyar adószámot kérnie és magyar áfát felszámítania. Ilyenkor a szolgáltatást igénybe vevő magyar adóalany fogja teljesíteni az adófizetést a fordított adózás szabályai szerint.
Szolgáltatást megrendelőként pedig azt vizsgáljuk, hogy székhelyünk mellett van-e olyan telephelyünk, amely érintett az adott szolgáltatás igénybevételével. Ha igen, jellemzően ebben az országban lesz az általunk megrendelt szolgáltatás teljesítési helye, itt merülhet fel bevallási és adófizetési kötelezettség, és nem a székhely szerinti államban.
A kérdéses bírósági ügy háttere
Az elmúlt öt-hat évben ez a jogeset immár az ötödik, amely az állandó telephely kritériumaira kérdez rá. És szintén nem az első, amelyben a kérdés az, hogy egy társaság minősülhet-e az anyavállalata, illetve egy másik csoportcége állandó telephelyének. A 2020-ban született Dong Yang-ítélet (C‑547/18) óta, amely szerint nem zárható ki hasonló következmény, több adóhatóság kezdett el állandó telephelyeket keresni a csoportstruktúrákban. A cikkünk fókuszában álló Adient-ügyben (C-533/22) a román adóhatóság tette fel azt a kérdést, hogy egy román társaság lehet-e telephelye egy vele szerződéses viszonyban álló németországi csoportcégének. Ebben az esetben a kérdéses szolgáltatás teljesítési helye, így az adóztatás helye nem Németországban, hanem Romániában lenne.
Tényállás
A németországi székhelyű Adient Ltd & Co. KG (Adient DE) egy autóipari beszállító vállalatcsoport része. 2016 júniusában az Adient DE szerződést kötött a vállalatcsoport egy romániai társaságával egy kárpitelemek gyártására és összeszerelésére irányuló komplex szolgáltatásra. A romániai társaság két telephellyel rendelkezik Romániában, ahol az Adient DE számára legyártják a megfelelő termékeket. Az Adient DE megvásárolja az ügylethez szükséges nyersanyagot, amelyet feldolgozás céljából elküld a romániai csoportcég részére. A romániai munkavégzéssel kapcsolatban a német társaság korábban megkért romániai általános forgalmi azonosítószámát használja mind a romániai belföldi és Közösségen belüli termékbeszerzésekhez, mind a román cég által gyártott termékek értékesítései során. A romániai társaság azon a véleményen volt, hogy az Adient DE felé nyújtott szolgáltatásainak teljesítési helye a szolgáltatás igénybevevőjének a székhelye (Németország), ezért nem számolt fel és nem fizetett romániai adót.
A felek nézőpontja
A román adóhatóság adóellenőrzése során megállapította, hogy az Adient DE Romániában a román csoportcég által két romániai telephellyel, ezáltal személyi és tárgyi erőforrásokkal rendelkezett, így teljesítette a romániai állandó telephely fogalom kritériumait. Ennélfogva a román cég által az Adient DE részére nyújtott szolgáltatások Romániában adókötelesek.
A német társaság álláspontja ezzel szemben az, hogy nem teljesülnek a romániai állandó telephely követelményei. Az Adient DE Romániában személyi erőforrásokkal nem rendelkezik, mivel az alkalmazottakat a román cég foglalkoztatja, továbbá a román cég dönt a feldolgozási tevékenységhez szükséges eszközökről is.
Az Európai Bíróság végkövetkeztetése
Az Európai Bíróság döntésében kiemelte, hogy egy, a csoporthoz tartozó másik tagállambeli önálló társaság kizárólag a társasági jogi kapcsolatai miatt nem minősülhet az áfa irányelv szerinti állandó telephelynek. Egy komplex szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéses kapcsolat sem eredményezheti főszabály szerint azt, hogy a szolgáltató adóköteles szolgáltatást végezzen a szolgáltatás igénybevevőjének ezáltal létrejövő állandó telephelye számára. A szolgáltatások teljesítési helye független a gyártási, szerelési ügylet fizikai helyétől, illetve attól, hogy a szolgáltatás igénybevevője termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesít saját „kimeneti” ügyleteként.
A bíróság döntése értelmében állandó telephely csak akkor áll fenn, ha az egy másik tagállamban található cégközpont helyébe lép. Ez alapján egy szolgáltatóval kötött szerződés csak akkor hozhat létre állandó telephelyet, ha az nem kizárólag a szolgáltatás igénybevevőjének feladataira irányuló szolgáltatásnyújtásra vonatkozik. Azaz jellemzően a szükséges személyzeti, illetve tárgyi eszközök rendelkezésre bocsátására kell irányulnia, annak érdekében, hogy a szolgáltatás igénybevevője a helyszínen (azaz az állandó telephely helyén) hasonló szolgáltatásokat nyújthasson vagy értékesítéseket végezhessen, mint a cégközpontból kiindulva.
Ha a komplex határon átnyúló szolgáltatási konstrukciók adóügyi megítélése, állandó telephely kockázatának felmérése vagy adott esetben a telephelyekkel kapcsolatos teljes körű adminisztráció során támogatásra lenne szüksége, kollégáinkra biztosan számíthat. A WTS Klient adótanácsadó csapata jelentős szaktudással rendelkezik a különböző nemzetközi ügyletek adózása területén. Keressen bennünket bizalommal!
