Június közepén terjesztette be a kormány a 2019. évi költségvetést az Országgyűlésnek. Az adótanácsadót ilyenkor elsősorban az adózást érintő változások érdeklik. Mivel a befektetők legfontosabb elvárása az adórendszer elemeivel szemben a kiszámíthatóság, örömmel vettük tudomásul, hogy 2019-ben a költségvetés tervezete alapján semmilyen előre nem tervezett, lényeges változásra nem kell számítanunk.
Marad a 15%-os személyi jövedelemadó és a kedvezményes kulcsokkal enyhített 27%-os áfa, és a családi adókedvezmény, illetve a szociális hozzájárulási adó terén is csak az jelenti a változást, hogy a már korábban elhatározott, további előnyöket biztosító módosítások hatályba lépnek. Bár a cafeteria elemek szűkítése, illetve a bevándorlási különadó bevezetése 2019-ben is gondoskodnak némi izgalomról, összességében felmerül a kérdés, vajon valóban kész az adórendszer, és nincs szükség további lényegi változtatásra a következő négy évben?
Hol szorulna változtatásra a magyar adórendszer?
Az adórendszer 2011. évi gyökeres átalakítása, azaz a hangsúly áttétele a jövedelmek adóztatásáról a fogyasztás adóztatására alapvető adópolitikai irányvetés, melynek helyességével a jelenlegi gazdasági mutatók mellett nehéz lenne vitatkozni. Van azonban három kisebb horderejű, az adózás rendszerén lényegesen nem változtató módosító javaslat, amelyek alkalmazását érdemes lenne fontolóra venni. Ezek bemutatására teszek most kísérletet.
Az adórendszer ágazati különadói
Magyarország 2018. évi költségvetésében a 6 legnagyobb összegű ágazati különadó (pénzügyi szervezetek különadója, energiaellátók jövedelemadója, távközlési adó, közművezetékek adója, biztosítási adó, játékadó) alig érte el a költségvetési bevételek 3%-át. Ezek a különadók ugyanakkor torzítják a versenyt. A különadókkal terhelt ágazatokban működő vállalatok, ha különadóikat a társasági adójukhoz hozzászámítjuk, a legtöbb esetben nyereségük 50%-át meghaladó effektív adóterhet viselnek, de előfordul a 80% feletti adószint is. Ilyen mértékű adóterhelés mellett szinte értelmét veszti a gazdasági tevékenység folytatása, és valójában csak az tartja ezeket a befektetőket Magyarországon, hogy ilyen adózási feltételek mellett a befektetett tőkéjük töredékét tudnák csak visszakapni egy esetleges cégeladás esetén. Új piaci szereplők megjelenésére pedig végképp hiába várunk ezekben a különadóval sújtott ágazatokban. Az online számlázás 2018. július 1-jei bevezetésétől remélt 200-300 milliárd forint összegű áfabevétel-növekedés fedezetet nyújtana az ágazati különadók szinte teljes kivezetésére. Ez a lépés az érintett szektorokban a beruházási kedv élénkülésével járna, így az elmaradó költségvetési bevétel egy része más adónemek formájában mégis befolyna.
Iparűzési adó
Az iparűzési adó nemzetgazdasági szinten a forgalmi adók és a személyi jövedelemadó után a harmadik legnagyobb bevételt hozó adónem. Hogyan lehetséges az, hogy a 9%-os mértékű társasági adó kevesebb bevételt hoz a költségvetésnek, mint az elhanyagolhatónak tűnő, 2%-os mértékű iparűzési adó?
Ezt az ellentmondást a társasági adó terén fellelhető kedvezmények mellett az oldja fel, hogy az iparűzési adó alapja a sokszorosa a társasági adóénak. Az ebből az adónemből az önkormányzatok felé befolyó több mint 600 milliárd forint drasztikus csökkentésére nem igazán lehet számítani. Az adókulcs fokozatos emelésével és ezzel párhuzamosan a bérjellegű ráfordítások, az értékcsökkenési leírás és az egyéb ráfordítások adóalapból való levonásának fokozatos lehetővé tételével az iparűzési adóbevétel mégis változatlan maradhatna, és ezzel egyidejűleg a cégek nyereségessége nagyobb arányban jutna kifejezésre a fizetendő adó mértékében.
A komoly befektetők egy adott beruházási döntés meghozatala előtt mindig kiszámítják az adott országban felszámított adók alapján az ún. effektív adóterhelést. Ha felhagyunk a pusztán az adókulcsok szintjén való gazdaságpolitikai kommunikációval és a jövedelemadók területén egyébként fellelhető régiós adóelőnyünket az effektív adóterhelés szintjén és az átláthatóság le nem becsülendő előnyével mutatjuk meg a potenciális befektetőknek, komoly gazdasági fejlődést érhetünk el.
Az adórendszer legindokolatlanabb intézménye: a társasági adófeltöltés
Azon adóalanyoknak, amelyeknek nettó árbevétele a tárgyévet megelőző évben a 100 millió forintot meghaladta, az adott üzleti év utolsó hónapjának 20. napjáig meg kell becsülniük éves adókötelezettségük mértékét, és ennek az összegnek, valamint a már teljesített adóelőlegek összegének a különbözetét be is kell fizetniük.
Az egyébként jól működő és logikusnak mondható adóelőleg-fizetési rendszer mellett érthetetlen az a kiegészítés, hogy december 20-ig (eltérő üzleti év esetén az üzleti év utolsó hónapjának 20. napjáig) a társasági adót előre meg kell becsülni, és a fizetett adóelőlegek figyelembevételével kiszámolt különbözetet be kell fizetni. Ez az időpont a beszámoló-készítés időpontját gyakran 2-3 hónappal is megelőzi. Az év végi elhatárolások, forgalomtól függő bónuszok és prémiumok, konszernelszámolások ugyanakkor nagy mértékben befolyásolják egy adott cég adózás előtti eredményét, így társasági adóalapját is. A fizetendő társasági adó alapját számos növelő és csökkentő tétel is befolyásolja. Ezek számbavétele sem egyszerű hónapokkal a beszámoló elkészítése előtt.
Amennyiben az év során befizetett adóelőlegek és az év végi feltöltés együttes összege kevesebb, mint a tényleges – csak 5 hónappal később megállapításra kerülő – éves társaságiadó-fizetési kötelezettség 90%-a, a különbözet 20%-ának megfelelő összegű mulasztási bírság fizetendő. Mindez csupán azért, mert a vállalkozás több hónappal az éves beszámoló elkészítése előtt nem tudta pontosan, hogyan alakul külső tényezők következtében az eredménye. A mulasztási bírság megállapítása során az adóhatóság ráadásul kérlelhetetlen. Ha a feltöltési összeg egy nappal később kerül átutalásra, mert az aláírásra jogosult egy nappal korábban netán nem volt Magyarországon, a bírság teljes összegben és kivétel nélkül kivetésre kerül.
Élek a gyanúperrel, hogy ennek a rendszernek a fenntartása egyetlen célt szolgál: a magas mulasztási bírság elkerülése érdekében a cégek a tényleges társasági adójuk összegét meghaladó mértékben teljesítik adóelőleg- és feltöltési kötelezettségüket, így év végétől 5 hónapon keresztül kamatmentesen finanszírozzák az állami költségvetést. 4%-os gazdasági növekedés és 2% alatti költségvetési hiány mellett talán itt lenne az ideje, hogy ez a közgazdaságilag indokolatlan rendszer megszüntetésre kerüljön.
Számos egyéb módosítást megfogalmaztunk már az adórendszer kapcsán a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (régi-új nevén Pénzügyminisztérium) évente benyújtott javaslatcsomagjainkban, mégis azt gondolom, ha a következő négy évben az ebben a cikkben újra felsorolt három legfontosabb módosítást viszontláthatnánk az adótörvényeinkben, elégedettek lehetnénk a magyar adórendszer egészével.
Ha Ön komplex adóstratégiát tervez cégének, és szüksége van tanácsadóra a konkrét lépések kialakításához és a magyar adórendszer részletes értelmezéséhez, az esetleges csapdák elkerüléséhez, forduljon hozzánk bizalommal!
